2012. június 29., péntek

WE WIN!!!!!!!!


ALIENS! We win again!!!! We did it AGAIN! The aliens Win the OMA in 3th time! It's so amazig!!! Who can't see he show in live or you want to see the massage of the twins can see there.Link
Megint megcsináltuk!!!!!!! Harmadszorra is mi vittük el az OMA Fan Army díjat!!!!! Aki nem tudta megnézni élőben a showt vagy újra szeretné látni az ikrek video üzenetét itt megteheti! :)

Linkhttp://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=fMs6LkoqrYo

And the Bonus is Tom's post in the app!
És bónuszként Tom postja az appban!

2012. június 28., csütörtök

Novella író verseny!!! (A jelentkezés befejeződött!)

Figyelem! Az oldal novellaíró versenyt hirdet!!!

A jelentkezés lezárult. A résztvevőknek köszönjük a jelentkezést és várjuk a műveiket.


Alap infók:
- Jelentkezni 2012.07.08. 00:00h-ig lehet emailben
thfanficverseny@gmail.com (Eddig el kell döntened, hogy belevágsz és részt veszel-e a versenyen)
- A novellákat 2012.08.08. 00:00h-ig lehet beküldeni a fent megjelölt email címre. Ami utána érkezik be, azt már nem tudjuk elfogadni!
Ez a verseny kicsit eltérő lesz, mint amik eddig voltak mostanában, mégpedig azért mert néhány általunk megadott pontnak szerepelnie kell benne mindenféleképpen. Azon kívül mindent teljesen a ti fantáziátokra bízunk.
- A novella minimum 2 oldalas legyen, maximum kitétel nincs.
- Próbálj meg minél kifejezőbben és minél kerekebb mondatokban fogalmazni. (Csak gondolj arra hogy minél több részletet leírsz annál jobban át tudod adni az olvasónak az általad elképzelt világot)
-Jelentkezéskor írjátok meg az emailben a neveteket (lehet írói vagy kitalált név is) és a novellának adjatok címet is.
- Egy 3 fős zsűri olvassa el a beérező novellákat és értékeli mindegyiket megadott szempontok szerint. Szeretnénk nagyon fantázia dús történeteket olvasni.
- Nyugodtan szárnyalhat a fantáziátok. Lehet fantasy, sci-fi, akció ami jön egy a fontos hogy a ti fejetekből pattanjon ki (persze használhattok alapot filmek/könyvek formájában csak ne azt adaptáljátok hanem lássunk benne saját fantáziát is) és kitétel hogy NE legyen TWC-s, de nyugodtan szerepelhet benne +18-as rész is(horror,erőszak, szexualitás) amit a szem és az ész elbír, de csak finoman ;)

Helyezések:
- Az augusztus
08. 00:00h-ig beérkező novellák közül kiválasztjuk azt az 5 legjobbat, amit közzé teszünk az oldalon és megindul a szavazás, ami a közzétételtől kezdve 1 hétig fog tartani (lehet biztatni barátokat, rokonokat hogy olvassák el és szavazzanak).
- Az első 3 legtöbb szavazatot kapó novella fent marad az oldalon, kiemelt helyen és az írók blogjait (ha van nekik) reklámozzuk és figyeljük fél évig, új bejegyzéseit terjesztjük a blogunkon stb.

Kikötések (aminek szerepelnie kell a novellában):
- legyen benne valami tárgy aminek jelentőséget kell tulajdonítani (mindegy mi az [ékszer,használati tárgy stb.])
- Ha az ikrekről írsz és mondjuk egy lányról, akkor vegyél bele még egy 4. szereplőt is (teljesen mindegy kit csak feldobja a dolgot ne legyen tipikus tucat sztori)

Minden jelentkezőnek/versenyzőnek sok sikert kívánunk! :)

2012. június 21., csütörtök

6.rész

Hoztam is a következő részt :) jó szórakozást
jah és én ezt a számot szántam hozzá :)



-Mi?-dermedt meg és elengedett.

-Én tettem.-emeltem rá könnyes szemeimet.Tudtam,hogy ezzel most örökké el fogom veszíteni őt.

-De...de miért?És hogyan?Úristenem...-túrt a hajába eltorzult arccal.

-Mindent el mondok csak ülj le.-foglaltam helyet a kanapén,ő pedig a tőlem legtávolabbi fotelban.Nagy levegőt vettem és belekezdtem.-Apám nem volt igazán apának mondható,inkább tönkre tette az életünket mit sem segítette.Alkoholista volt,nem dolgozott.Emiatt elég komoly tartozásai voltak nem is akármilyen embereknél.Volt hogy öcsémet megverték a nyílt utcán,mert hogy nem fizetett időben.3 hétig volt kórházban,mert annyira súlyosak voltak a sérülései.Apám még egy "bocsit" se tudott oda lökni.E mellett folyton rettegésben éltünk.Apám vert minket.Akármilyen pitiáner baja volt rajtunk vezette le.Úgy csinált,mintha minden a mi hibánk lenne pedig ez épp,hogy fordítva volt.Egyik este egy baltával a kezében lépett be a nappaliba és azt mondta megöl minket.Hiába próbáltuk lenyugtatni,nem hallgatott senkire.Nekünk támadt mi pedig menekültünk...Végül anyuék ki tudtak menni a házból,de én maradtam.Tudtam ennek most kell véget vetni,máskülönben az életünk teljes terrorban fog folytatódni.Az előszobában hallgatóztam egy kicsit de egy neszt se hallottam.Ahogy elindultam a nappalin keresztül a konyhába mögöttem termett és lendített,a lapockámat érte el,de szerencsére nem túl mélyen.
-Akkor onnan van az a heg...,nem pedig egy családi nyaraláson szerezted...-jegyezte meg kicsit nekem,de legfőképpen inkább magának.-Folytasd...-sóhajtotta és arcát a kezébe temette.
-Fájt de erőt vettem magamon és befutottam a konyhába,ott magamhoz vettem egy kést.-újra átéltem minden egyes pillanatot.A szívem őrülten kalapált,a kezem remegett és a sírás fojtogatott miközben meséltem.-Alighogy megfordultam a balta tőlem 5 centire vágódott bele a konyhaszekrénybe.Fújtatva közeledett felém,nyakán az erek úgy dudorodtak,hogy azt hittem menten szétrobbannak.Fenyegetően nézett rám,majd egy hangos ordítással megindult.Léptei nem voltak túl biztosak,az alkoholnak hála így el tudtam előle ugrani,de elkapta a hajamat és visszarántott.Alkarját a nyakamnak feszítve tartott.Addig kapálóztam míg végül hasba könyököltem mire kicsit összegörnyedt én pedig kiszabadultam a szorításából és mögé léptem.A torkának szorítottam a kést...és egy mozdulattal végig húztam...Aztán,hogy ne maradjanak nyomok felgyújtottam a házat...-fejeztem be beismerő monológomat.Óvatosan rá néztem,a mély döbbenet és a félelem egyszerre tükröződött az arcán.
-Nem hiszem el,hogy ezt tetted...-szólalt meg remegő hangon.
-Hidd el,muszáj volt...-mondtam könnyeimmel küszködve.
Nem mondott többet,felállt és bement a hálószobánkba.Nem bírtam tovább engedtem a könnyeimnek hagy nyaldossák az arcomat.Fátyolos szemeimmel láttam ahogy Bill újra feltűnik egyik még ki nem pakolt böröndje kíséretében és végig ment a nappalin.
-Hova mész?-siettem utána kétségbeesetten.
-Gondolkoznom kell...Te nem az vagy akinek hittelek.Nem ismerlek...-vette magára a kabátját.
-Ne mondj ilyet...Bill én az vagyok akibe beleszerettél másfél évvel ezelőtt.
-De Kimy,megöltél egy embert...és ez túl sok nekem...Sajnálom.-vette fel a táskáját.Mégegyszer rám nézett majd elhagyta a házat,én meg csak álltam,mintha odagyökeredzett volna a lábam.Most sétált ki az életemből az az ember aki eddig a világot jelentette nekem és aki a szívem nővekedő gyerekem apja.Tudtam most már nem vagyok más a szemében csak egy gyilkos...de hát igaza van.Életemben először éreztem,azt hogy megbántam,de csak azért,mert ezzel elveszettem az egyetlen férfit akit szerettem.

2012. június 19., kedd

5.rész

Megint kicsit megkésve de hoztam az új részt :) remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését.jó olvasást kívánok^^



-Oh,jó napot Kimberly.-próbált mosolyogni azt hiszem de nem nagyon jött össze.
-Ne jó pofizzon ha megkérhetem.Mi dolga van erre?Pont itt pont ekkor?-hangom kicsit idegesen csengett.
-Csak nem hitte,hogy elmenekülhet előlem?-húzta fel a szemöldökét.
-Ki akar menekülni?Magának teljesen agyára ment ez az ügy.-fogtam a fejem,egyre jobban kezdett szöget ütni az agyamban,hogy a nyomozónak hiányzik egy kereke.
-Ugyan,mind a ketten tudjuk miért most jöttek le a párja szüleihez.-sandított rám.
-Talán mert lehívtak?Istenem...kérem ne lásson túl sokat a dolgok mögé...semmi oka nincs rá.-könyököltem az asztalra.
-Nem dőlök be magának.-mosolygott rám.-Kiderítem az igazságot.-hajolt közelebb hozzám.-Kiderítem ha addig élek is.-dőlt vissza.
-Miért olyan fontos magának ez az ügy?-sóhajtottam lemondóan és közben hátra néztem,hogy Simone nem jött-e még vissza.
-Nézze ez utolsó ügyem és szeretnék sikeresen visszavonulni.Szóval jó lenne ha nem köntörfalazna,hanem elmondaná mit tud...mert tudom,hogy titkol valamit,talán még a barátja elöl is.Ugye,nem lenne jó ha őt is belekeverném ebbe az egészbe?-hangsúlyából valamiféle fenyegetést véltem felfedezni.
-Őt hagyja ki ebből...-sziszegtem a fogam között.
-Magán múlik,ha továbbra sem beszél más eszközökhöz nyúlok.
-Menjen a francba...-fordultam sarkon és ott hagytam.
-Minden lépését szemmel fogom tartani.-jegyezte meg mögöttem,de nem fordultam meg,mert akkor olyat tettem volna amit biztos,hogy megbánok.Visszaültem az asztalhoz ahova nemsokkal utánam Simone is helyet foglalt.
-Hova tűntél az előbb?-rak elém egy nagy adag sült krumplit.
-Csak kimentem a mosdóba.-kezdtem babrálni az ételt.Egyre csak a nyomozó szavai csengtek a fülembe és egyre idegesebb lettem.
-Kimy...-fogja meg a kezem ami már ökölbe szorult.-Szeretném ha elmondanád mi a baj.Amióta megérkeztetek látom,hogy valami nincs rendben.-szemei aggódva fürkészték az enyémet.
-Csak egy kis családi zűrzavar.-erőltettem magamra egy mosolyt.-De majd megoldódik.
-Ha bármiben tudok segíteni szólj.-simogatta meg lágyan az arcomat.
-Rendben.Köszönöm.
-Na,jó együnk aztán lassan elindulunk haza.-látott hozzá ő is az evésnek.Egy percig elmerengve néztem őt.Simone a legcsodálatosabb ember akivel valaha találkoztam.Mindig mosolyog,teli van energiával.A szeretetéből mindenkinek jut kivétel nélkül még nekem is...Nem érdemlem meg se őt,sem a többieket,de főleg Billt nem.És ha megtudnák mit tettem erre ők is rájönnének.Egytől egyig hátat fordítanának nekem,de igazuk is lenne,hiszen gyilkos vagyok...Egy olyan valaki akit minden ember elítél anélkül,hogy megkérdezné miért tettem és elgondolkodna a dolgokon.
-Végeztél?-zökkentett ki Simone hangja.
-Igen,mehetünk.-töröltem meg a szám egy szalvétával és felálltam.A kávézó felé néztem de a nyomozónak már hűlt helye volt.Persze,biztos már a parkolóban vár,hogy "visszakísérhessen" a házhoz.Simone a kocsiban megpróbált kicsit felvidítani és elterelni a gondolataimat,ami féleg-meddig sikerült is de amikor a visszapillantóból megláttam egy kissé rozzant szürke Ford-ot,a düh megint elöntötte az agyamat.Legszívesebben kirángattam volna a kocsiból és vagy hatszor-hétszer áthajtottam volna rajta.A mérgem kicsit sem mérséklődött mikor bementünk a házba.Simone előtt megpróbáltam kicsit visszafogni magam,ami igen nehéz volt,de nem akartam,hogy megint kérdezősködni kezdjen.
-Úgy látom a fiúk még nem értek haza.-jött vissza Simone miután bejárta a házat.-Kimegyünk kicsit sétálni a partra?
-Aha.-bólintottam rögtön.Reménykedtem,hogy a tenger zúgása kicsit megnyugtat.
-Menj előre,azonnal megyek én is csak becsukom elől az ajtót.-tűnt el a nappaliból én pedig elindultam a másik kijárathoz ami a partra vezetett.Amint kiléptem rajta kis mécsesek kanyargó útvonalát láttam le egészen a partig.Követtem őket,míg nem pillantottam Billt egy gyönyörűen megterített asztalnál ülve.
-Csak,hogy itt vagy.Már fel akartam hívni anyut mi tart ennyi ideig.-lépett oda hozzám és a székhez vezetett,a meglepetéstől szóhoz se jutottam.
-Mi ez az egész?-kérdeztem miután kicsit észhez tértem.
-Ez az én kis meglepetésem.Bár mindenki segített benne.-vigyorgott.
Minden annyira romantikus volt,nem tudom mióta tervezhette,de nagyon jól esett.Megettünk egy jó nagy adag fagyit ketten aztán egy nem várt fordulat jött.Letérdelt elém.Tudtam mi következik.Becsuktam a szemem vettem egy mély levegőt,a szorítása erősebb lett,mintha le akarná tépni a kezemet.Újra kinyitottam a szemem.Apám feküdt ott előttem.A csuklómat szorítva próbálta magát felhúzni és végig a szemembe nézett.Tekintette izott a dühtől.Nyakán a vágásból csak úgy ömlött a vér.
-Ne!-ugrottam fel a székről és távolodni kezdtem tőle.-Te meghaltál!Hagyj végre békén!-kiáltottam és futni kezdtem a ház felé.Mikor visszanéztem nem láttam mást csak egy döbbent Billt ahogy engem néz.Meg sem álltam fel a szobáig,ahol azonnal zokogni kezdtem.Miért történik ez?Miért nem hagyj békén?Legyen vége ennek....nem akarom....-ziháltam.Bill nemsokára utánam jött.Elém állt és csak annyit mondott haza megyünk és már pakolta is a bőröndöket.Nem mondtam semmit.Megvártam amíg mindent összepakol és követtem le a kocsiig.Elbúcsúztunk Toméktól akik még mindig nem értettek semmit.Az autóban egyikünk sem szólalt meg.Bill idegesen szorította a kormányt.Kicsit ijesztő volt,hiszen soha nem láttam még dühösnek.Másfél órás hallgatás után végre megérkeztünk.Amint beléptünk az ajtón Bill elhajította a böröndöket és kiabálni kezdett.
-Beszélj!Ki ölte meg?Tudom,hogy tudod,kár lenne tagadni de ebből már elegem van!Most már mondd el az igazat.-csak úgy tajtékzott.-Válaszolj már!-ragadta meg a karom és közel hajolt hozzám.-Na,Gyerünk!-üvöltött rám.
-Én voltam.-suttogtam alig hallhatóan....

2012. június 15., péntek

Köszönet!



A Blog átlépte mai napon az 5000-es látogatottságot! Nagy köszönet mindenkinek aki feljár és főképp azoknak akik történetről történetre kommentelnek is! :)

Csak egy éjszaka?

Egy novellát hoztam ma nektek amit egyik legjobb barátnőmnek írtam, a kérésére. Nagyon remélem hogy tetszeni fog nektek is.Ja és +18!-as :)

A tükör előtt álltam és épp az utolsó simításokat végeztem. A ruha pengén állt rajtam. Farmer fehér trikó, felkaptam rá egy inget, fekete raszáimat csak lazán felkötöttem. Borotválkozni nem volt kedvem. Nem láttam értelmét. 2 napos borosta pont jó. Még ha egy hetes is lenne, sem érdekelne hisz nekem minden jól áll plusz ma megígértem magamnak, hogy nem újítok be egy csajt se, ami elég elhamarkodott ígéret volt, ahogy magamat ismerem. 2 hete tart a Hamburgi lazításunk, amit eddig szinte végig buliztunk, és ha a lábujjaimat is bevetem, se tudom megszámolni hány csajt döntöttem meg eddig itt. Kezdett idegesíteni, hogy ezek a hamburgi csajok milyen könnyen kaphatóak. Meghívod, egy piára mosolyogsz neki ezerrel, bókolsz két sort és már le is esik róluk a bugyi. Már ha van rajtuk egyáltalán. De van mikor elég csak bemutatkoznom. „ Helló Tom Kaulitz vagyok!” Plusz macsós mosoly és a tanga a flaszteren koppan a csaj meg a karjaimban.

Vetettem még egy utolsó pillantást a tükörben feszítő macsóra aztán órámra néztem és úgy döntöttem én startra kész vagyok és megnézem, mi van az öcsémmel, hol tart.

- Na, mi van töki? – nyitottam be egy kopogás után a szobájába - Hogy, állsz? Fél óra múlva találkozunk a többiekkel.

- Jesszus ne már! Még azt se tudom, mit vegyek fel! – Hallottam Bill pánik ittas hangját a gardrób szobából.

- Te meg mit tökölsz még? – néztem kérdőn ikremre, aki a helységben futott faltól falig, ruhát keresve, egy szál alsógatyában, mikor benyitottam. Igazából fingom se volt miért tart a hamburgi lakásunkban ennyi ruhát, jó ha évente kétszer lejövünk 1-2 hétre a haverokkal vadulni. A 3x3 méteres polcos-akasztós gardróbja tele volt ruhákkal és mindenféle szarokkal, amiket Bill magára aggat, és aminek jó része most a földön hevert vagy a polcokon össze-vissza dobálva.

– Cseszd meg nem egy díj átadó gálára készülsz, vagy Erzsébet királynővel találkozol csak egy rohadt pubba megyünk 3 sarokra innen. Valami játszós ruha bőven elég.

Bill megállt és irtó zabosan nézett rám.

- Ha nem tudsz segíteni inkább, húzzál már ki! Idegelsz még te is. –tolt ki a szobából és rám csapta az ajtót.

Jót röhögtem rajta. Néha rosszabb volt, mint egy hisztis luvnya.

Majdnem végszóra csattogott ki a nappaliba.

- Hányszor öltöztél át?- néztem fel mindent tudóan a telefonomból Billre. Magához képest elég slamposan volt felöltözve tök átlagosan. Farmer, póló ezüst csuka.

- Háromszor. Forgatta szemeit.

- Tényleg? –Húztam fel a szemöldököm.

- Na, jó ötször. Nem mehetnénk inkább, mint hogy csesztetsz? Bokszolt vállba.

Kb. 11 lehetett mire összeszedtük a gárdát és leértünk a klubba. Bevágódtunk egy bokszba és intettünk a pincérnek, hogy hozza az első kört. Már kérni sem kellett tudta, hogy mit hozzon, hisz a múlt héten háromszor is másztunk már ki négykézláb innen, és mi voltunk a leghangosabb 5-ös fogat –Bill, Andreas, Mark, Flo, és én-, de egy szavuk se lehet mivel elég szép summát hagytunk itt borravalónak minden alkalommal. A harmadik kör rövid pia után kezdtem érezni, hogy szinten vagyok, és ilyenkor jön elő a vadász ösztönöm is. Végig sasoltam a termen hogy milyen a mai felhozatal. Már éreztem előre, hogy kár volt induláskor ígéretet tennem magamnak újfent. Kissé csalódottan kapkodtam a szemeimet csajról csajra. Semmi új csak a szokásos koktéljaikat iszogató, bomba testű, üres fejű bigék rázták a formás feneküket, amit alig takart a ruha, miközben kihívóan méregették a potenciális kanokat, hogy kikkel dugassák meg magukat többek között engem is. Kinéztem magamnak egy vörös vállig érő hajú csajt, akin egy flitteres koktélruha és egy olyan magas sarkú cipőt volt, hogy ha öngyilkos akarna lenni, elég lenne leugrania róla. A bárpultnál ült a martiniét szopogatta és engem figyelt. „Hát aranyom, ha rajtam múlik nem csak a martinid fogod szopogatni ma este!” Vigyorogtam magamban már előre.

- Mi van Tom? Beindult a becserkésző ösztön?- nevetett Flo és vállba veregetett.

- Jaj, ne már Tom. Már megint? Komolyan mondom, ha nem lennél ki kéne találni. Mire utazol egy jó ki nemi betegségre?- nyavalygott Bill. –Ezek a ribik több faszt fogtak életükben, mint más ember kilincset.

- Csak letesztelem őket jó bratyó módjára neked. – vigyorogtam rá amire bedurcázott és már kezdte volna a következő kört, de belé fojtottam a szót. - Tudom nincs szükséged más csajra jól el vagy Sandrával. Monogámia. Fúj… nem tudod mi a jó. Inkább megyek, hozatok még pár kör piát, mert, ahogy elnézem ezek a pingvinek át mentek csigába.

- Csak keményen toljad!- Kiabálta el magát Mark és tartotta a kezét pacsizáshoz. Eléggé szinten volt már a gyerek.

- Állat vagy. – csaptam bele és elindultam a pulthoz a vöröske felé, aki végig követett tekintetével és egy széles mosollyal nyugtázta, hogy ma én leszek a játszótársa.

- Szia. - Köszöntött nyájasan mikor levágódtam a mellette lévő bárszékre. - Samantha.

- Tom. –Vettem elő lehengerlő mosolyom.

- Nos, Tom. Mit iszunk?- vigyorgott ezerrel, mint valami fogpaszta reklámba szokás és kacéran nyalogatta az utolsó martinijából visszamaradt olívabogyót, miközben méregetett. Túl egyszerű volt. Túlont-túl egyszerű. Ha akartam volna már most is berángathattam volna a budiba vagy a hátsó kijárat felé. Azt hittem az agyam eldobom tőle.

- Két martinit kérek!- jeleztem a pultosnak, de le sem vettem a szemem a csajról.

Nem nagyon zavarta, hogy a mellét bámulom all the time miközben nekem magyarázott valamit, amit ő is unt, hát még én. Az sem zavarta volna, hogyha felfektetem a pultra és mindenki előtt dugom meg. Arra várt, hogy mikor teszem fel neki a nagy kérdést, de igazából semmi kedvem nem volt hozzá abban a pillanatban.

Egy hatalmas fütyülésre lettem figyelmes, ami a nagy félköríves bárpult túlsó végéből jött és a pult mögött ugrándozó felszolgáló srácnak szólt, mert már csak azt láttam, hogy nagy mosolyogva indul meg a hangforrás felé. Mikor a két puszi után hátrébb hajolt a gyerek akkor láttam, hogy egy fekete majdnem vállig érő rövid hajú lány volt az. Iszonyatosan más volt. Nagyon nem illett az itteni képbe. Bájos arca volt és brutál dekoltázsa, de a kisugárzása valahogy élettel és vidámsággal teli. Igazi színes egyéniség. Egy pillanatra megszűnt a külvilág és csak rá tudtam fókuszálni.

- Hahó! – lengette kezeit előttem a vöröske és hol engem nézett hol azt a terepet ahova én néztem hátha megtalálja mit lesek ennyire.

- Menj, már a náthásba kiszúrod a szemem. –néztem rá rondán. Idegesített, hogy visszarántott a valóságba pedig képes lettem volna el nézegetni még vagy egy óráig a lányt. Dekoratív testét- már amennyit láttam a pulttól belőle- és szép mosolyát, ami az én arcomra is mosolyt csalt furcsa mód.

- Most mi a bajod? –nyávogta mellem a csaj és dühösen végig mért.

- Na, jó! Tudod mit? Kifizetem a martinid csak kocc. Menj, keress másik kant, mert én ma nem foglak megdugni. – néztem rá cinikusan.

- Hogy te mekkora egy seggfej vagy. –fogta meg az italát és lehuppant mellőlem.

- Neked is, szia. –intettem neki és visszafordultam az ismeretlen lány felé, aki éppen az italát kortyolgatta. Intettem a pultos srácnak aki egy pillanat alatt előttem termett.

- Az a lány mit iszik? - mutattam a pult túloldalára.

- Melyik?- nézett a kezem irányába a srác.

- Az a fekete rövid hajú.

- Ja! Hogy Dyna. Boldymary-t. – fordult felém.

- Szuper. Akkor készíts neki még egyet és én küldöm.

A gyerek kérdőn nézett rám és láttam, rajta hogy mondana valamit, de inkább lenyelte és nyúlt az alapanyagokért, hogy összeüsse a koktélt. Oda vitte a lánynak és miközben magyarázott neki felém mutogatott. Próbáltam minden bátorságomat és lazaságomat összekaparni és a martinimmel a kezemben mosolyogva jeleztem neki, hogy egészségre mikor rám emelte tekintetét. Arcán valami furcsa ismerős kifejezés suhant át majd elmosolyodott és viszonozta gesztusomat. Lassan meg itta az előző koktéljának maradékát miközben feltűnésmentesen engem méregetett. Nem tudom mi az isten ütött belém, mert más lányoknál ilyenkor már simán mellé pofátlankodok és fűzöm az agyát ezerrel, de valahogy éreztem, hogy ő más, nem kaphatom meg olyan egyszerűen, és hogy baromi kemény dió lesz, de igazság szerint felüdülés volt a sok IQ nulla picsa után egy ilyen lány, akiről már első ránézésre süt ,hogy céltudatos, rafinált és nagyon okos. Mint a sivatagban egy pohár víz.

Kiürítette a pohara tartalmát, a másikért nyúlt, és egy laza mozdulattal lehuppant a bárszékről. Mikor 3 széknyire volt csak tőlem tudatosult, hogy tényleg ide jön hozzám.

- Szia, foglalt ez a hely?- mosolygott kedvesen, de egy rohadt hang annyi se jött ki a torkomon. Csak ültem, mint egy rakás szerencsétlenség és bámultam őt. Magas sarkú volt rajta, de így is alacsonyabb volt, mint a többi csaj, akikkel eddig kikezdtem, ha állnék is max a mellkasomig érne. Nem volt egy modell alkat se, de ott volt kerek ahol kellett. Egy egyszerű répaszabású farmert viselt, ami szintén nem illett a képbe. A többi top10es bombacsajhoz képest, akik körül vettek minket szürke egér volt. Ha meggebedek, sem tudom mi az, ami ennyire megfogott benne, de tény hogy úgy fogva tartott, mint két vaskéz, és ha akartam volna sem tudtam volna szabadulni tőle. De ki mondta, hogy akarok?

- Hahó? – integetett mosolyogva előttem.

- Basszus ne haragudj, bocsi. Igen. Vagyis nem, mármint persze ülj le. – mutattam szék felé, de éreztem, hogy az arcom lángol, és úgy égek, mint az olajos rongy. „Gratulálok Tom. Ász vagy”- fogtam a fejem.

- Dyna. De barátoknak csak Dyn. –nyújtott kezet hogy bemutatkozzon.

- Én meg Kaulitz. mármint Tom. Kaulitz. - fogtam kezet vele. „Na jó, feladom” gondoltam magamban. Ilyen nincs, hogy pont most hagyjon cserben a macsó énem és a nagy dumám. Mintha ez a csaj blokkolná teljesen és zavarná az agyam. Úgy éreztem magam, mint mikor még 12 éves pelyhes pöcsű kezdő voltam. Ez vér ciki… főleg hogy már 23 vagyok.

- Tudom. – nevetett ki és ezzel teljesen romba döntötte az egómat. – Látom nem vagy ma formában. –Mosolygott rám kedvesen.

- Hát bassza meg nem. Lehet jobb is, ha meg se szólalok a mai nap folyamán többet. – könyököltem a pultra.

- Azt inkább ne. Nem akarok unatkozni. –kortyolt bele az italába- Igyál egy kicsit, hátha attól megoldódik a nyelved. Mike! –szólta pultos srácnak- Még egy martinit légyszi. A srác egy erőltetett mosoly keretében letette elém az italt és egyből elslisszolt.

- Hűha. Nem nagyon kedvel. Csak nem pasi jelölt? –fordultam Dyna felé.

- Nem. –nevetett fel újra – Ő az unokatesóm.

- Na jó. Azt hiszem, most ásom el magam élve. –nyúltam a pohár felé és egy húzásra kiittam a tartalmát. Kellett az alkohol, mert olyan szinten nem ismertem magamra hogy az fájdalom volt.

- Ne legyél ilyen szigorú magadhoz. –simogatta meg kedvesen a vállamat- Nem tudhattad.

Azt hiszem ez volt az a pont, amikor végérvényesen kijelenthettem, hogy Tom (Don Juan) Kaulitz-ot egy pöccintéssel lesöpörte egy lány.

- És egy ilyen dekoratív csaj hogy kerül, egy ilyen helyre ahol nyüzsögnek a buta playboy utánzatú csajok. - dobtam be egy viszonylag semlegesnek vélt témát kezdésnek.

- Hát haza jöttem egy kicsit és mivel a nagybátyámé a hely és az unokatesóm is itt dolgozik- intett fejével a pultos srác felé- ezért gondoltam benézek.

- És a nagy Tom Kaulitz mit keres Hamburgban? Nem LA-ben kéne a segged süttetni?- ivott bele italába.

Agyamat eldobtam tőle. Idejét se tudtam mikor beszéltem utoljára csajjal ilyen lazán, mint vele. Szemem sarkából végig mértem feltűnés mentesen hogy mindene megvan e, és nem e egy pasival ülök és piálgatok hót lazán, de be kellett látnom hogy egy ízig-vérig nő ül mellettem amit az is bizonyított hogy két hatalmas indokával néztem éppen farkasszemet.

- Azért mert kint lakok már haza sem jöhetek látogatóba?- húztam fel szemöldököm kérdőn- Amúgy lehet egy indiszkrét kérdésem?- néztem ravaszul rá- Csak nem egy rajongóval van szerencsém együtt iszogatni?

- És ha igen? Lelépsz?- kérdezett vissza teljes nyugalommal, mintha rohadtul nem izgatná válaszom.

- Nem. - ráztam meg a fejem mosolyogva és kiürítettem a poharam ismét- Csak furcsállom, hogy nem visítod túl a zenét és olvadsz el. Általában a Tom rajongók azt szokták csinálni.

- És miből gondolod, hogy te vagy a favorit? Várj, megvan. Azt hiszed, hogy csak neked lehet ilyen piercinged az ajkadban? Ugyan kérlek. - fújtatott és kiitta a koktélja maradékát ő is.

„Gondolatolvasó vagy mi a tosz?” Torzult egy pillanatra az arcom. Kezdtem parázni. Inkább intettem a srácnak hogy még egy kört hozzon.

- Nem. Igazából nem erre alapoztam csak süt rólad, hogy rajongsz értem. –Nyomtam le egy csábos mosolyt.

- Szarul hazudsz. De látom, kezded össze szedni magad, mert a dumád javul. - Tolta elém a martinim- Igyál még, nem fog ártani.

És ez volt az a pillanat, amikor teljesen betojtam tőle. „Marslakó ez a lány vagy mi a szösz?” Mintha ezer éve ismerne, minden rezdülésemből olvas és nem is rosszul. Ha reálisan gondolkoznék, most lépnék le a francba, de egy erő nem hagyott és a kíváncsiságom is dolgozott bennem. Meg akartam ismerni őt. Egy kész rejtély volt.

- Szóval akkor ki a kedvenced?- néztem rá kérdőn - Mert ha az öcsém szólhatok, neki itt van ő is. – Böktem fejemmel feléjük. – De nem ígérhetek semmit. Monogám típus és jelenleg telt ház van nála. – kacagtam fel cinikusan és bele ittam az italomba.

- Jobb témád nincs? Vagy, mert szeretem a zenéteket ezért egyedül az ilyen idióta kérésekre korlátozódott az agyad?

Majdnem visszaköptem a martinit, meglepetésemben.

- Neked aztán felvágták a nyelved.

- Ja. Bocsi. Tudod elég szabad szájú vagyok. - nevetgélt- Bocs, ha megsértettelek, de tényleg kezd eléggé érdekes irányt venni a beszélgetés.

- Jó tudod, mit akkor mesélj valamit magadról. –kértem, remélve hogy addig összeszedjem magam, míg mesél.

- Mit szeretnél tudni?

- Hol élsz? Hány éves vagy? Mit csinálsz? Ilyesmi.

- Na jó. Hát a nevemet már tudod. 29 éves vagyok. Berlinben lakom. Éttermet vezetek és a helyes kis kertes házamat három magyar vizslámmal és a barátnőmmel osztom meg.

- Vannak kutyáid? És vizslák? – vettem ki a lényeget a mondanivalójából.

- Igen. –nézett rám furcsán, mint valami földönkívülire- Azt mondtam az előbb. Már kislány korom óta van vizslám. Az egyik legértelmesebb és hűségesebb fajta a világon. Semmiért sem cserélném el őket. Már pasit is dobtam ki miattuk, mert nem tetszett neki hogy felengedem az ágyamba őket. - Válaszolta halál lazán és már ki tudja hányadik poharát ürítette ki.

Kezdtem egyre jobban érezni, hogy ezt a lányt az ördög küldte fel a pokolból, hogy kiszívja az agyamat a helyéről, mert egyre jobban éreztem, hogy a hatása alá kerülök. Tuti hogy nem emberi lény. Ilyen nő nincs. Vagy a másik opció hogy egy tetves műsorban ülök és engem szopatnak. „Hol vannak a kamerák?” Hátra sandítottam Billék felé, de ügyet sem vetve rám iszogattak és marhultak. Akkor ez nem az ő művük…

Nem tudom hányadik kör pia és hányadik téma után, de úgy döntöttünk, hogy felcsattogunk hozzánk, mégis csak nyugisabban lehet beszélgetni. Igen beszélgetni. Életemben először viszek fel csajt magamhoz és nem terveztem, hogy megdöntöm. Egyik felem folyamatosan ostorozott ,hogy átmegyek nyálas pöcsbe mint amilyen az öcsém is de a másik felem majd meg veszett hogy még többet megtudjon erről a lányról.

- Vigyázz, mert Scotty egy véreb. - vigyorogtam rá- De téged talán megkímél. Csípi a csinos csajokat. - Nyitottam ki az ajtót és kiskutyám már a lábam között tekerőzött, mint valami kerge macska, majd Dyn felé szaglászott és fark-csóválva megismételte az ő lábai között is a műveletet miközben a lány megdögönyözte.

- Áruló vagy. –kaptam el nevetve a kutya pofáját és megvakargattam a fülét.

- A többi kutya hol van? – vette le cipőjét.

- Hát Susy biztos Bill szobájában alszik. Az a dög úgy képes aludni meg horkolni, hogy felőle aztán a harmadik világháború is kitörhet, akárcsak a gazdája. A másik kettő kutya pedig anyuéknál van LA-ben. Ők nem sértődnek meg, ha pár napra távol vagyunk tőlük, de ezek olyanok, mint a gyerekek. Főleg Scotty. –Böktem az állat felé, aki éppen az ajtó mellett kialakított helyén vackolta be magát.

- Ismerős. – nevetett fel- Szép lakás. - indult meg a nappaliban körbe, majd kikötött a szekrény előtt, ami tele volt apróságokkal.

- Ezek fényképek?- ők a szüleitek?- mutatott az egyik képre.

- Igen Ő anya és Gordon.

- Jé. De régi. –mosolyodott el egy kép előtt, ami körülbelül 4-5 éve készül a haverokkal egyik összeülős bulin. Csak nem pókereztetek? Te tudsz pókerezni? - nézett hátra furán rám.

- Micsoda? Állandóan oda verek mindenkit.– nevettem fel lazán a meglepettségén - Sok mindent nem tudsz még rólam.

- Ááá. Nálam nagyobb ász nem lehetsz. - legyintett rám.

- Ne fogadj vesztes lóra. –léptem a hifi elé hogy valami zenét kapcsoljak.

- Te tényleg nem bírod elviselni, hogyha valaki megkérdőjelezi, a tökéletességedet. - fordult felém csípőre tett kézzel.

- Ebbe nem mennyünk bele. Simán lenyomlak. Ne akarj kikapni tőlem.

- Kapd be Tom. –vette le a pakli kártyát a polcról.

- A jobbat vagy a balt?- húzogattam kacéran a szemöldököm.

- Úgyis lenyomlak. – engedte el füle mellet a megjegyzésemet.

- Ha minden áron veszíteni akarsz…- mutattam a dohányzó asztal felé jelezve, hogy benne vagyok, szívesen lealázom pókerben, ha ez a szíve vágya. Leültem vele szembe az asztal másik felére, a földre és vártam, hogy megkeverje a kártyát. Megkaptam a két lapomat és figyeltem, ahogy pakolja le az asztalra a többit. Elő vettem tökéletes maszkomat, de belül már éreztem, hogy ez az én köröm lesz.

- Na? Mid van?- nézett rám magabiztosan mosolyogva.

- Tudod mit? Nem beszéltünk a tétről.

- Tétről? Pénzben akarsz játszani? Ez most komoly? Nincs neked elég? –nevetett fel.

- Kimondta, hogy pénz lesz a tét? Eddig csak kanokkal játszottam és nem volt alkalmam kipróbálni az egyik kedvenc pókerem. Aki veszt az vetkőzik. – virítottam egy gonosz mosolyt, de a magabiztossága, még mindig törhetetlen volt.

- Benne vagyok. –nyújtotta a kezét én pedig boldogan megráztam.

- Mid van Kaulitz? – könyökölt az asztalra és várakozóan nézett rám.

- Nem, nem. Előbb te. Hölgyeké az elsőbbség.

- Full. – terített, és a gonosz mosolyom rá égett az arcomra.

- Bocs drágám, de ez egy színsor. –tettem elé a lapjaimat.

- A pólód pont megteszi, azt hiszem így kezdésnek. –könyököltem várakozóan az asztalra. - De ha nem akarod, nem kell. –játszottam az agyam.

- Még mit nem. – állt fel - Fogadtunk. – fogta meg a felsője alját és egy mozdulattal lekapta magáról, én meg szárazon nyeltem egyet a látványra, a jó öreg fantáziám pedig beindult.

- De a következő körben te vetkőzöl. –ült vissza és a kezembe nyomta a paklit. A szeme izzott az elszántságtól.

Egoista önelégült mosolyom kicsücsült a fejemre és megkevertem a paklit majd osztottam. A szerencse megint mellém állt, ahogy leosztottam az asztalra a lapokat.

- Mid van? – kérdezte megint Dyn.

- Sor. – Fordítottam meg egy gonosz mosoly kíséretében a lapjaim.

- Ez nem igaz. - Vágta az asztalra a kártyákat és várakozóan nézett rám.

- Nadrág. –válaszoltam lazán miközben meglestem lapjait, ő pedig lehámozta magáról a gatyát. – Te aztán nem vagy szégyenlős. – vakargattam a tarkóm.

- Miért a strandon nem ennyit lát belőlem mindenki? –húzta fel a szemöldökét kérdőn- Túl sok a duma. –nyúlt a pakli felé hogy keverjen. „A jó isten is velem van ma” rajzolódott ki a gondolat a fejemben vele együtt pedig egy Póker a kezemben és az asztalon lévő lapokból.

- Na? – nézett fel rám várakozóan.

- Póker. – Terítettem újra.

- Royal Flöss. –terült el egy hatalmas vigyor az arcán. - A gatyád megteszi. – szedte össze a kártyákat az asztalról.

„Igen kislány? Játszani akarsz? Játszunk” Álltam fel hogy megszabaduljak gatyámtól, és hanyagul mellé dobtam, mire megfagyott a kártyák babrálása közben és lassan kimérten nézett végig rajtam, ahogy visszaültem a helyemre.

- Most én osztok nem?

- Nem mindegy? – húzta fel szemöldökét és osztott. Egy olyan érzésem volt, hogy az a ribanc Fortuna köp a fejemre mikor Dyna lepakolta a kártyákat. Megpróbáltam szarból várat építeni, de nem nagyon ment.

- Két pár. –dobtam be a lapjaimat.

- Drill. –kuncogott és ledobta ő is az asztalra az övéit. –Na, mi van Tom elpártolt mellőled a szerencse?

Szóra se méltattam csak felálltam és levettem a pólómat, mikor valami furát vettem észre Dyn mellett.

- Az ott mi?- mutattam mögé.

- Semmi. – vigyorgott ezerrel és próbálta feltűnésmentesen eltüntetni a lapokat mögüle.

Egy mozdulattal lesöpörtem az asztalt és át vetettem magam felette. Egyik kezemmel megfogtam az övét, amit a háta mögött dugdosott a másikkal pedig őt átölelve kivettem kezéből a lapokat.

- Jééé. Ezek hogy kerültek ide? – játszottam a hülyét.

- Ááá. Csak a szemed káprázik. Az semmi.

- Igen? Megszegjük a játékszabályokat?- hajoltam közelebb hozzá miközben elengedtem kezét és végig vezetve a hátán tenyeremet egy mozdulattal kikapcsoltam a melltartóját. Az egész művelet egy pillanat alatt zajlott le miközben tekintetemmel fogva tartottam az övét.

- Mit csinálsz?- kapott volna a ruhadarab után, de megfogtam kezét és lecsúsztattam a vállán a pántját.

- Csak megszegem a szabályokat. – hajoltam nyakához és finoman megcsókoltam majd egyre feljebb haladtam. Erős késztetést éreztem arra, hogy megízleljem ajkait, amit mélyen magamban furcsálltam, mivel egyáltalán nem vagyok az a fajta. Ezt a gesztus mindig is túl intimnek tartottam és távol állt tőlem, hogy azokkal a csajokkal smároljak, akiket megdugok. De ő más volt. Teljesen más. Őt nem „megdugni” akartam. Életemben először kerített hatalmába az érzés hogy jól akarom csinálni, és hogy ez most valami más és új lesz. Kezemet a nyakára csúsztattam és arcát magam felé húztam. Finoman csókoltam meg szabad kezem pedig testét térképezte fel. Egyre vadabbul faltam ajkait, ami teljesen feltüzelt. Nyakáról lecsúsztattam kezem a derekára és egy mozdulattal megszabadítottam az utolsó textil darabtól is, ami testét fedte. Végig fektettem a szőnyegen és a dekoltázsát majd a melleit ízlelgettem miközben kezem combján vándorolt felfelé legérzékenyebb pontján elidőzve. Önkívületi állapotban kapkodta a levegőt és körmeivel finoman, de mégis őrült izgatóan marta a karomat és hátamat, ahol ért. Mintha csak tudta volna, hogy mire van szükségem. Ujjaim hol lassabb, hol gyorsabb tempóban táncoltak benne, ami egyre kéjesebb és hangosabb nyögéseket váltottak ki belőle. Kihúztam ujjaimat és ismét fenekét és combját simogattam, felkönyökölt, átkarolta a nyakamat és vadul ajkaimnak esett újra. Átvetette egyik lábát a derekamon és egy pillanat alatt már az ölemben ült. Egy finom mozdulttal hanyatt lökött és ajkaival birtokba vette testem. Teljesen át adtam magam az érzésnek és mikor alsógatyámhoz ért és a szélébe bele akasztotta ujjait megemeltem csípőmet és egy mozdulattal lekapta rólam a ruhadarabot, ami szintén valahol a nappaliban landolt. Hol finoman csókolt, hol pedig érzékien harapott, ahogy felfelé haladt mellkasom felé mikor megéreztem kezét a férfiasságomon. Egy hatalmas nyögés hagyta el akaratomon kívül a szám, az övé pedig mosolyba húzódott. Kezeim a nyakára tekeredtek és közel húztam magamhoz, hogy újra édes ajkait az enyémen érezzem. Nyelvemmel birtokba vettem az övét, Dyn pedig a fejem mellett megtámaszkodott és fölém hajolt. Sokáig nem csináltunk semmit csak simogattam formás fenekét és hátát, miközben élveztem édes csókját. Egyáltalán nem siettem, nem akartam túl lenni rajta, csak élvezni akartam őt és a pillanatot, amíg lehetett. Kezeim a derekára vándoroltak, finoman megfogtam és egy határozott mozdulattal belé hatoltam. Az egész testemet elborította a libabőr és egy furcsa, de mégis kellemes érzés, ami eddig sosem és ami felért vagy ezer orgazmussal, amit eddig átéltem. Megszakította a csókunkat, felült és a mellkasomon megtámaszkodva előszór lassan majd egyre fokozva a tempót mozogni kezdett. Éreztem, hogy nem sokáig bírom már, de nem akartam még hogy vége legyen. Mohón akartam még ezt a bódító édes érzést, ami kábítóbb volt mindennél a földön. Végig simítottam combján és felkönyököltem hozzá, mire megállt a mozgásban és érzékien ajkaimnak esett. Felültem ő pedig át kulcsolta lábát a derekamon, béklyóba fogva engem. „Gyönyörű vagy.” suttogtam fülébe és bele csókoltam nyakába, amire válaszul egy aranyos kuncogást kaptam.

- Ne hazudj. Nem áll jól. – mosolygott és kiszállt az ölemből, de elkaptam arcát és mélyen a szemébe néztem.

- Nem hazudok. – suttogtam és minden őszinteségemet, ami bennem lakozott belepréseltem ebbe a két szóba, mert tényleg így gondoltam.

- Hiszek neked. – mosolygott aranyosan.

Felálltam magammal húzva őt is. Őrületesen bájos volt a maga 160 centijével a mellkasomig ért. Egy apró vigyor húzódott meg a szám sarkában és lehajoltam hozzá hogy megcsókoljam, ő pedig a nyakamba fűzte karjait. Egy mozdulattal megemeltem ő pedig a lábait át vetette a derekamon. Édes ajkain csüngtem és eszem ágába se volt elválni tőle ezért így indultam meg vele a szobám felé. Egy laza kézmozdulattal belöktem az ajtót magunk mögött, végig fektettem az ágyamon és fölé hajoltam. Nem bírtam betelni vele. Eddig soha senkit nem kívántam még ennyire és ajkaim szomjaztak bőrére. Nyakának íve és formás mellei vonzottak, meg akartam újra és újra ízlelni, miközben kezeim puha bőrét falták. Minden lélegzetvételéből sütött, hogy élvezi, hogy kényeztetem, és hogy legalább annyira kíván engem, mint én őt. Őszinte volt minden szívdobbanása és teljesen egy hullámhosszon voltam vele. Egy lapon sem tudnám emlegetni egyik nővel sem, akikkel eddig együtt voltam. Miközben a mellein felfelé haladtam a nyaka felé befeküdtem a lábai közé. Körmeivel finoman a hátamat szántotta végig miközben belé hatoltam. Az a kellemes érzés újra átjárt, ami megmosolyogtatott. Lassan kezdtem el mozogni benne miközben ajkait ízleltem érzékien, majd a tempómmal együtt a csókunk is egyre hevesebb lett, majd ahogy lassultam teljesen meg szakadt. A hátamba kapaszkodott és a nyakamba bújt én pedig ajkammal épp hogy súrolva bőrét cirógattam az övét és szívtam be édes illatát minek hatására pulzusom az egekbe szökött és egy édes érzés járta át testemet. Gyorsabban mozogtam felette és mindketten egyre szabálytalanabbul kapkodtuk a levegőt. Apró kezeivel a hátamba mart lábát pedig át kulcsolta a derekamon, miközben őrületes tempót diktáltam. Testünk teljesen összeolvadt és szinte egy emberként éltük meg, ahogyan a vágy egy pillanat alatt szétterjedt a testünkben, megfeszítve izmainkat és kipréselve belőlünk egy utolsó kéjes nyögést. Levegő után kapkodva fúrtam fejem a nyakához és átöleltem ő pedig a hátamat simogatta apró mozdulatokkal. Sokáig feküdtünk így majd vettem egy nagy levegőt és legördültem mellé az ágyra magammal húzva őt is.

*

Valami iszonyatosan horribilis álomra ébredtem fel. Az egyik pillanatban még ülök valami szobában és nézem a bal karomat, aminek hűlt helye van, majd a szoba egyre világosodik, én pedig meglepődve veszem észre, hogy nem is ülök hanem fekszem, majd szépen lassan ahogy érzékeltem a külvilágot, kicsit kényelmetlenül vettem tudomásul hogy zsibbad a karom, de valami eszeveszett módon. Mozdítani próbáltam, de nem ment, valami akadályozott. Aztán szépen lassan, ahogy a tudatom is beköszönt, eszembe jutott hogy az ágyamba fekszem, és nem álmodom. Lassan nyitottam ki a szemem és egyből összeállt a kép. Mosolyogva tudatosult bennem hogy Dyna feküdt a karjaimban és a balt használta párnának, amit nem bántam. Iszonyatosan zsibbad a kezem, de nem érdekelt, hisz egy angyal feküdt rajta. Miközben néztem gyönyörű arcát, ami pár centire volt az enyémtől, és fekete tincsei itt-ott bele lógtak, a tegnap este járt a fejemben. Újra átpörgettem minden egyes percet és próbáltam rájönni, hogy hogyan történhetett ez meg velem, és hogy fordíthatott egy ekkora teremtés ilyen nagyot rajtam egyetlen éjszaka alatt. Bill jutott az eszembe és azok a monológok, amiket kismilliószor hallottam tőle, mikor megpróbált meggyőzni, hogy ragadjak már le egy lánynál és ne használjam őket lábtörlőnek. Eddig minden szava csak üres fecsegésnek tűnt, de ahogy néztem a mellettem fekvő lánynak az arcát, és belülről majd szétfeszített egy kellemes meleg érzés, egy csapásra minden értelmet nyert és éreztem azt, amiről az öcsém beszélt folyton. Tudtam, hogy mi ez. Tudtam, hogy mit tett velem Dyna, és egyáltalán nem bántam. Teljesen beleszerettem, és imádtam ezt az érzést. Lassan mocorogni kezdett a karjaim közt, majd nem sokra rá megébredt és rám emelte álmos zöld szemeit, amik szinte beszéltek hozzám és abban a pillanatban tudtam, hogy innentől kezdve minden reggel ezt a szempárt karom látni.

2012. június 10., vasárnap

13. „A pillanat mikor rá jössz nagyobb a baj, mint hitted”

- Te őrködsz!- Intettem Tom felé miközben őrületes sebességgel rohamoztam meg a szobám. Fogalmam se volt, hogy Nitta mikor ér haza, és pontosan mennyi időm van, de amilyen gyorsan csak tudtam rá vetettem magam a cuccaira. Nem tudtam, hogy mit is keresek pontosan. Az adrenalin csak úgy száguldozott az ereimben, iszonyatosan paráztam hogy le ne bukjak. Megpróbáltam minden cuccát úgy felforgatni, hogy ne hagyjak észrevehető nyomokat. Vagy fél órás kutatás után már kezdtem feladni, hogy valamit is találok és kezdtem úgy érezni, hogy talán a terv első része nem úgy fog elsülni, ahogyan akartuk. Csalódottan ültem le az ágyam végébe a földre és Susy fülét vakargattam, aki nem rég csatlakozott hozzám, mikor beugrott még egy hely, ami alapjáraton annyira lehetetlennek tűnt, hogy persze hogy nem azzal kezdtem. Felpattantam és a gardrób felé vettem az irányt, Nitta polcait kezdtem tüzetesen feltúrni. A legalsó polcról pakoltam ki a ruha stócot mikor mögötte beásva egy kemény borítójú könyvre bukkantam. Legalább is első ránézésre annak tűnt, de mikor kinyitottam rá jöttem, hogy ez nem egy egyszerű könyv, sőt nem is könyv, ez több, mint amit reméltem hogy találok. Egy napló volt. Nittáé. Bingó. Leültem és bele lapoztam. A naplót körülbelül 3 éve kezdte el írni. Nem volt időm mindent elolvasni mivel nem tudhattam, hogy mennyi időm van, ezért mint valami megszállott grasszáltam az oldalak között és olyan dolgokat után kutattam amik segítenek tisztábba látni és még többet fednek fel Nitta múltjáról.

„ 2009.08.03. …A terv bejött. Örökbe fogadtak és jó messzire kerültem az igazi szüleimtől. Soha többet nem akarok hallani róluk. Suliba fogok járni, és élem a viszonylag normális emberek életét. Senki nem sejt semmit és ez így van jól. Senki nincs itt, akivel tudok beszélni. Egy aranyos pár fogadott örökbe, eléggé hiszékenyek és teljesen beveszik azt a szerepet, amit játszok. Nem sejtenek semmit. Most jutottam el oda, hogy muszáj kiírnom magamból, ami bennem van. Egy hete olyannyira felgyülemlettek bennem a dolgok hogy a lebukás veszélye fenyeget és teljesen elronthatok mindent, ha nem vigyázok…”

Lapozgattam és el-elkaptam néhány mondatot az ez utáni bejegyzésekből, de igazából semmi érdekeset nem találtam benne azon kívül, hogy végig vergődött egy számomra még nem világos okból kifolyólag, amit nem taglalt eddig sosem, de egy biztos, hogy valami nagyon nincs rendben nála.

„2010.09.14. …Egy új lány jött a suliba két hete, Cintya. Az elmúlt egy év magánya valamelyest kezd eltűnni. Nem tudom milyen okból döntött úgy, hogy közeledik felém ahelyett, hogy jó messzire elkerül, mint a többi diák. Vele beszélgetek egyedül. Folyton dumál. Leőhetetlen, de nem bánom, mivel amíg ő magáról beszél, addig nekem nem kell megosztanom az én életemből semmit vele. Állandóan egy bandáról mesél, ami az ő kedvence. Valami Tokio Hotel vagy mi…”

„2010.09.29. ...Tegnapi napot Cintyvel töltöttem. A városban mászkáltunk és átmentem hozzá. Mikor beléptem a szobájába majdnem hanyatt estem. A fala tele volt poszterekkel és relikviákkal a kedvenc bandájáról. Ott láttam őt először életemben. Bill Kaulitz…”

„2010.11.01. …Az elmúlt több mint egy hónapom csak róla szólt. Sosem láttam még ilyen pasit. Teljesen bele zúgtam. Mindent tudok róla, már ami lehetséges, és ami a legjobb, hogy az utolsó információk szerint Los Angelesbe kötözött az ikrével. Minden klappol. Az enyém leszel Bill…”

Ezek szerint régebb óta tervezi ezt az egészet, mint ahogy képzeltem. Még a hideg is végig futott a hátamon és a hányinger is kerülgetett. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne cibáljam cafatokra a naplót, így erőt vettem magamon és inkább lapoztam tovább. Újabb viszonylag eseménytelen bejegyzések követték egymást, amiken egyre több szerepet kaptam és egymást követték az oldalak, amikről sütött, hogy megszállott lett. Volt egy komplett oldal, ami a nevemmel volt tele írva, szívecskékkel kidíszítve, „enyém vagy” „ az én Billem” és hasonló szövegekkel tarkítva. A következő bejegyzés, ami szemet szúrt pár hónapra rá írta.

„2011.03.04. … Rengeteg mindent kiderítettem Billről az elmúlt hónapokban. Tudom, hogy hova jár enni, bulizni, vásárolni és hova megy, ha egyedül akar lenni. Általában Tom nélkül egy lépést sem tesz. Kifelé egy kemény maszkot mutat magáról, amiről süt, hogy minden rendben vele és hogy boldog. Valami van, viszont amit nem veszek észre… Ki kell, hogy derítsem mi az…”

Pár lappal később irtózatos dologra bukkantam. Egy teljesen tele firkált dupla oldalt. „ Mira meghalsz” „Ő az én pasim” „Ki nyírlak” és ehhez hasonló szövegek díszelegtek rajta. Nagyon megijesztett és felidegesített egyszerre. Egy irtózatosan rossz érzés kerített hatalmába. Felpattantam és fel alá járkálva lapozgattam tovább a naplót, amiben egyre ritkábbak lettek a bejegyzések.

2011.08.21. … Gabyval beszéltem ma. Teljesen mellettem áll. Megígérte, hogy segít. Vissza kell szereznem Billt. Ő az enyém! Ma követtem az ikreket a kedvenc kávézójukba. Most csak ketten voltak Mira mostanában egyre kevesebbet van velük. Ezek szerint hatott a névtelen levelem…”

„Hogy mi a retkes pöcs??!” Fagytam le az utolsó mondatnál. „Ez nem lehet igaz! Ő volt!! Ő miatta volt az első veszekedésünk Mirával. Ő indította el a lavinát! Nem ilyen nincs…” Mérgemben fölhöz vágtam a naplót, ami hangos puffanással ért célt. Fel tudtam volna robbanni. Teljesen szétvetett az ideg. Törni, zúzni és csapkodni lett volna kedvem, de csak leültem az egyik sarokba becsuktam a szemem és próbáltam minél jobban lenyugodni. Már nem volt sok a naplóból, de én már nagyon a türelmem határán táncoltam. Féltem folytatni. Féltem, hogy olyat találok benne, amitől teljesen ledobom a láncot és olyat teszek, amit később megbánok. Nem tudom meddig ültem a gardróbba mikor végre sikerült annyira lenyugodnom, hogy tovább tudjam olvasni a naplót. Oda nyúltam érte és bele lapoztam.

„2011.12.14. … A terv készen állt. Valahogy nagy port kell kavarnunk, a médiának is meg kell tudnia, hogy együtt vagyunk. Újra. Mira teljesen eltűnt a színről, Gabyval pedig az estéket az ikrek által sűrűn látogatott parti helyeken töltjük. Várunk a megfelelő alkalomra…”

Ez után nem volt több bejegyzés. A maradék lapok üresen sorakoztak a könyvben. Remegő kézzel tettem vissza oda ahol találtam és kisétáltam a gardróbból egyenesen Tom felé vettem az irányt. Muszáj volt vele is megosztanom, amit megtudtam. Próbáltam minél több nyugodtságot erőltetni magamba, de nem láttam a pipától konkrétan. Ha most Nitta itt állna előttem tuti, hogy megfojtanám. A folyosó végéhez értem mikor ismerős hang ütötte meg a fülem. Nitta hangjától minden izmom ideges görcsbe rándult és az összes idegszálam pattanásig feszült. Minden fegyelmemre szükségem volt és a jó öreg álarcomra, hogy viszonylag nyugodtan tudjak lesétálni a lépcsőn.

- Szia, szívem!- ugrott a nyakamba Nitta és megcsókolt. Legszívesebben a nyakát letekertem volna a helyéről, de nem tettem. - Mi a baj? Nagyon feszültnek tűnsz. - méregetett furcsán. Tomra pillantottam, aki megfagyva engem bámult Nitta mögött és tudta, hogy olyan dolgot találtam, ami messze magasan kibaszta a biztosítékot nálam.

- Csak fáradt vagyok. –húztam egy félelmetes vicsorba számat.

- Akkor gyere. – húzott a lépcső felé- majd én segítek rajtad, hogy ne legyél annyira fáradt. – mosolygott kacéran, amiről a naplója jutott eszembe és az, hogy vajon mennyire lehet ép elméjű, és hogy tükör előtt gyakorolta-e ezt a vigyort.

- Bocs, de beszélnem kell Tommal. Fontos. Melóval kapcsolatos, de te menj nyugodtan. - válaszoltam kimérten.

- Hát jó. –biggyesztette ajkát és felsétált a lépcsőn. Egy szó nélkül ragadtam meg Tomot és a hátsó kert legtávolabbi zuga felé vonszoltam.

- Bazd meg! Kurva nagy gáz van! – kezdtem bele minden előzetes nélkül- Megtalálta a naplóját. Tuti hogy elmebeteg. Jesszus! Teljesen kész… sokk! –kezdtem fel alá járkálni tesóm előtt- Ő volt! Érted? Ő volt! Ezt ááá nem hiszem el…

- Állj már le! És leszel szíves elmondani, hogy mi a náthás pöcsről vakerálsz? Mert egy szavadat sem értem.

- Már évek óta követ minket. Tudta hova járunk enni, bulizni, vásárolni, mindent tudott Miráról. –Mutogattam hevesen miközben magyaráztam. Nem láttam a méregtől konkrétan. -Ő küldte az a névtelen levelet. Emlékszel, amin az első cirkusz volt.

- Na, állj. Azt akarod mondani, hogy ez valami génhibás fan? Vagy stalker?

- Nem. Annál rosszabb. Valami mániákus. Igaza volt Andreasnak. Direkt nem adott meg magáról semmi infót mikor árvaházba került. Jesszus Tom látnod kellett volna azt a naplót! Úr isten! Ráadásul totálisan a megszállottam. Látnod kéne miket írt és…

- Jó az elsődleges az, hogy most próbálj meg megnyugodni. –tette kezeit a vállamra és maga felfordított, hogy abba hagyjam a kényszeres járkálást- Egy mély levegőt veszel és összeszeded minden erőd. Én felhívom Roset és beszélek vele. Ne aggódj minden renden lesz. Kitaláljuk, hogy hogyan tüntessük el véglegesen, de az elsődleges és legfontosabb hogy semmit sem szabad gyanítania, mert ki tudja, hogy mit fog rá reagálni.

- Igazad van. Fújtam ki az eddig bent tartott levegőmet és éreztem, hogy kezd a köd elszállni és tudok reálisan gondolkozni.

- Te most szépen felmész és eljátszod a jó barátot. Nem kell sokat gürcölni vele, mert úgyis azt hiszi, nem vagy toppon én pedig felhívom Roset és mindent elmondok neki és kitalálunk valamit.

Minden porcikám ellenkezett ellene, de tudtam, hogy Tomnak igaza van és össze kell szednem magam, hogy meg ne fojtsam, vagy le ne buktassuk magunkat. Lehet, hogy nevetséges, de szabályosan fostam tőle. Hiába egy 50 kilós csajról beszélünk, azért egy pszichopatát senki sem akar, a kiló méteres körzetén beül tudni nem hogy a saját ágyában. Fel mentem a szobába miután össze szedtem magamat és nagy szerencsémre Nitta éppen fürdött. Nem hezitáltam sokat ledobtam a ruháimat és beugrottam az ágyamba, hogy hitelesen elő tudjam adni, hogy alszok, mivel amilyen állapotban éppen voltam ziher hogy egy percet sem fogok aludni. Hallottam, ahogy ki csámpázik a fürdőből és éreztem, ahogy az ágy besüpped, jelezve hogy bemászott mellém. Finoman el kezdte simogatni a hátamat, amire az izmaim megfeszültek és a gyomrom görcsbe rándult, de nem akartam, hogy tudja, ébren vagyok, mert azzal csak az én helyzetemet nehezítettem volna. Egy rövid idő után feladta a küzdelmet, a másik oldalára fordult és elaludt, nekem pedig pörgött az agyam ezerrel, de valahol két gondolat között fél úton én is elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy valaki finoman a vállamat rázza és azzal a lendülettel, ahogyan felriadtam a számat is befogta. Tom guggolt előttem, jelezve hogy maradja csendben. Mikor látta, hogy észnél vagyok és felfogtam az itinert intett és elindult kifelé a szobából.

- Mégis mi a franc van?- zártam be az ajtó halkan magam mögött.

- Kolosszális felfedezést tettem. - vigyorgott miközben elindulta lépcső felé- emlékszel mikor pár hónapja be akartak törni hozzánk?- nézett hátra várva válaszom.

- Igen, de az hogy jön ide? Nem mondod, hogy az is Nitta volt?

- Nem te idióta! De emlékszel, hogy utána David mit csinált?- fordult a konyha melletti folyosóra.

- Persze kamerákat szereltetett fel meg egy spéci riasztórendszert. Mié…. Bazd meg a kamera Tom! Azt ne mond, hogy találtál valamit!

- Micsoda? Naná hogy találtam. - Értünk le az alagsori stúdiónkba. - De kösd fel a gatyád én már végig néztem és majdnem szétbaszott az ideg. – Tárta ki előttem az ajtót, hogy bemehessek.

2012. június 8., péntek

4.rész

 Szép napot mindenkinek :) itt van az új rész.kommenteknek örülnék :) jó olvasást  :D



 Másnap olyan kipihenten keltem,mint már nagyon rég.Billnek igaza volt,tényleg jót tett,hogy eljöttünk most ide.Semmi idegeskedés semmilyen nyomozó miatt.Mosolyogva nyújtózkodtam egyet majd adtam a mellettem alvó Bill arcára egy gyengéd puszit,mire nyöszörögve a másik oldalára fordult.Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába ahol Simone már javában készítette a reggelit.
-Jó reggelt.-köszöntem és leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt drágám.--nézett hátra.-Hogy aludtál?
-Egész jól.-nyomtam el egy ásítást.-Még nem látszik de tiszta frissnek érezem magam.-nevettem.
-Ez nagyszerű,mivel arra gondoltam,hogy ne csak babaruhát menjünk el venni,hanem csináljunk egy ilyen igazi csajos bevásárló túrát.-tette elém a palacsintával jól megpakolt tányért.Hirtelen valami hideg végig futott a hátamon.
-Jól érzed magad?-kérdezte aggódóan.-Egy pillanatra nagyon elfehéredtél.
-Aha.-dörzsölgettem a karomat ami még mindig libabőrös volt.
-Ha nem érzed jól magad nem muszáj mennünk.
-De jól vagyok.-vettem kezembe a villát és gyorsan legyűrtem a reggelit,egyrészt azért mert kicsit remegett a kezem,másrészt kicsit kellemetlen volt,ahogy Simone aggódóan figyelte minden mozdulatomat.És mind ennek tetejébe az a hülye érzés folytatódott...Felmentem az emeletre és a fürdő felé vettem az irányt,hogy kicsit megmossam az arcomat.A hideg víz kicsit megnyugtatott,de amikor lenéztem a mosdókagylóba ijedten hátra ugrottam.Az egész úszott a vérben,ahogy a kezem is.-Ne,ne,ne.-kezdtem őrült mód törölgetni a kezemet,amiről csak nem akart lejönni,mintha a teljesen ráivódott volna a bőrömre...Elhajítottam a textil darabot és a csempének dőlve leereszkedtem a földre.-Mi ez az egész?-hajtottam a térdemre a fejem.Reszkedtem,minden porcikámból.Tudtam,hogy fel kéne állnom és készülnöm kéne de nem ment...Nem mertem ránézni sem a kezemre,sem semmire.Féltem attól,amit esetleg láthatok.Csak ültem ott a hideg kövön,felhúzott lábakkal,mint egy rémült kisgyerek.Könnyeim néha hangtalanul csöppentek a térdemre.Hirtelen nyitódott az ajtó,nem tudtam mit csináljak.
-Te jó ég.Jól vagy kicsim?-guggolt le hozzám Bill.-Kicsim hallasz?-rázott meg finoman mire lassan ránéztem.-Mi történt?Fáj valamid?-simogatta gyengéden arcomat,megráztam a fejem és szorosan hozzá bújtam.Ha elmondanám neki nem csak,hogy bolondnak nézne de világos lenne számára,hogy én öltem meg apámat.
-Picit rosszul vagyok.-szólaltam meg halkan.
-Visszaviszlek az ágyba,rendben?-vett fel az ölébe és bevitt a szobánkba,ahol lefektetett és betakart.-Mostanában egyre rosszabbul vagy.
-Bill,terhes vagyok...-fogtam erre az egészet.-Ez ezzel jár.-mosolyogtam kicsit hamisan.
-Tudom...-sóhajtotta.-Csak rossz ennyire kikészülve látni.-ült le mellém.
-Rendben leszek majd,ne izgulj.Már jobban is vagyok.-ültem volna fel de Bill visszanyomott.
-Na persze.Te most szépen pihensz egy kicsit én pedig szólok anyunak,hogy később mentek.-adott egy puszit és már ki is ment.
Simone nem haragudott,hogy kicsit eltoltuk az indulást,még teát is küldött fel Billel.Kicsit nyugodtabb voltam,hogy ott feküdt mellettem.
-Azt hiszem lemondom a mai napot.-sóhajtotta.
-Miért?Hova mentél volna?-könyököltem fel,hogy a fejünk egy magasságba legyen.
-Tommal meg Gordonnal bementünk volna a városba,de nem akarlak itt hagyni.-puszilt bele a tenyerembe.
-Ne hülyéskedj,menj csak.-unszoltam az indulásra,viszont belül nagyon féltem mi lesz ha újra egyedül maradok.
-Biztos?-fürkészte a szemeimet.
-Ahj.Igen.Én is nemsokára összekészülök és megyünk anyuddal.-ültem fel az ágyban.
-Hát azért csak okosan.-állt fel.-Jól van,akkor megyek.Este találkozunk.-csókolt meg finoman.-Szeretlek.
-Én is téged.-mosolyogtam.
Miután Bill elment bekopogtam Simonehoz és szóltam neki,hogy negyed óra és indulhatunk.Nem sokat vesződtem a készülődéssel.Feldobtam egy szolid kis sminket,egy könnyed nyári ruhát és már mentem is le,ahol Simone már a slusszkulccsal a kezében várt mosolyogva.Szerencsére csak egy fél órára volt tőlük a pláza.Butikot butikra jártunk.A szatyrok száma a karunkon egyre csak növekedett.A bababoltba töltöttük a legtöbb időt.A sorok közt járkálgattam mikor megláttam egy iszonyú édes darabot.Elkezdtem Simonét keresni,mikor a butiknál egy nem várt személyt láttam meg.Ő meg hogy kerül ide?-idegeskedtem magamban amitől kicsit megszédültem.
-Jól vagy?-termett mellettem Simone.-Azt hiszem ideje ennünk valamit,majd utána folytatjuk.-fogta meg a kezem és a kajáldák felé vezetett.-Maradj itt,mindjárt itt vagyok.-ültetett le egy félre eső asztalhoz és elment hozni valamit.A tőlünk nem messze eső kávézóban újra láttam,az ideg annyira elkapott,hogy felálltam és oda mentem.
-Maga meg mit keres itt?-álltam az asztala elé karba tett kézzel.A méretes újságot ami múltkor is a kezében volt lassan leeresztette.

2012. június 6., szerda

12. rész „Jöhet a terv első része”

Mikor oda értünk Andreas már a kapuban várt minket és hatalmas vigyorral a képén nyitotta ki, hogy be tudjunk állni.

- Szevasztok!- köszöntött mindkettőnket és a ház felé ugrándozott. Majd szétvetette az energia, és eléggé izgatott volt. Komolyan ilyenkor kedvem lett volna jól körbe röhögni. Mint valami kisgyerek, amikor az ajándékot bontja a karácsonyfa alatt.

- Na, meséljetek, mi van? Hogy áll az ügy Tom? – pattogott a nappali felé.

- Mi van? – fordultam Tom felé. - And mindent tud?- mutattam barátomra.

- Naná. Szerinted tényleg végig buliztam az elmúlt három hetet?- nézett rám felvont szemöldökkel, mintha idióta lennék.

- A legtöbb időt itt töltöttük és Tom lelkét ápolgattam. – vihorászott And- Örülök, hogy észhez tértél.

- Fasza. –huppanta le a fotelba kicsit durcásan.

- Relax öcsi. - ült le a kanapéra Tom is.

- Inkább kérdezd, meg hogy miért vagyunk itt, és hogy mit alkottunk. –ugrált And a szekrényez - Rá jöttem pár dologra. Többek között kiderítettem, hogy hol lakik az a Gaby nevű csaj. – kapott fel egy kis füzetecskét- és hogy ki is ő.

- Szuper egy nyommal több. – örült Tom.

- Hogy mi van??! – néztem felváltva a bátyámra és legjobb barátomra.- Ti honnan a faszból tudtok Gabyról?

- Szuper. Annyira nincs lemaradva mint gondoltuk. –pacsizott le Tom Andreassal. Komolyan mintha ott se lennék és észre se vették volna a felháborodást a hangomban.

- Na jó most állj!- pattantam fel a fotelből hátha észre veszik magukat. - Ti mégis mi a faszt tudtok? És honnan tudjátok ezt és mióta szervezkedtek a hátam mögött?

- Nyugodj meg. Pár lépéssel előtted járunk ez tény. De mivel nem tudtam veled beszélni ezért úgy döntöttünk, hogy nyomozunk nélküled és max az orrod alá toltunk volna mindent mikor fényt derítünk mindenre, de most hogy te is itt vagy ez sokkal viccesebb. – kezdett lapozgatni a füzetébe And. - Na jó kezdjük az elején.

- Az jó lenne!- ültem vissza homlokomat dörzsölgetve. Rohadtul nem értettem semmit és zabos voltam rájuk hogy a hátam mögött szervezkedtek.

- Na meg is van. Szóval Nittáról annyit tudunk, hogy körülbelül 3 éve fogadták örökbe egy new york-i árvaházból ahova egy évvel azelőtt került 13 évesen. Az aktája szerint az utcán találták. Nitta Lexys néven lett le jegyezve, de mivel ezen a néven semmit nem találni róla az intézetbe kerülése előttről ezért valószínűleg már akkor is rafkós volt és más nevet mondott mit, ahogy hívják. A kartonjába az van írva, hogy amnéziás volt ezért nem tudtak kiszedni belőle semmit. Se szülők neve, se lakcím semmi. Egy éves kutakodás után sem jelentkeztek érte ezért hivatalosan is örökbe adható volt, ami meg is esett rá két hónapra. Itt LA-ben járt középiskolába majdnem két évig, de utána elkezdett kimaradozni, bele keveredett egy bandába több mint fél éve. Drogok, balhék, utcai verekedés ilyesmi. És most jön a kedvenc részem Gabyt ebből a bandából ismeri. 20 éves csaj, aki 13 éves kora óta tagja a bandának. Egy igazi vérbeli utca nevelte drogos, balhés kis kurva. – sorolta az infókat And mosolyogva mintha valami kis bugyuta gyerekkönyvet olvasna. –Nitta nevelőszüleitől 3 utcányira lakik.

- Csodás. – temettem arcomat a kezembe – Amúgy te honnan a francból szedted össze ezeket az infókat? –néztem kérdőn barátomra.

- Ááá. Nem volt nehéz. Emlékszel arra az idősebb csajra akivel pár hónapja randizgattam meg párszor megvolt.

- Nora?

-Igen az, aki hullára belém van zúgva. Na, hát ő hivatalba dolgozik és vannak kapcsolatai. –vigyorgott ezerrel.

- Te csődör. – szakadt fel belőlem egy hatalmas röhögés. - Tudod mit? Akkor add meg Gaby címét had menjek el hozzá. Ki kell szednem pár dolgot belőle.

- Na, nem. Azt felejtsd el, hogy egyedül elmész hozzá. Ki akarod nyíratni magad?- robbant fel Tom- Különben is mi az istent akarsz te tőle?

- Olvastam ma Nitta telefonjában egy érdekes sms párbeszédet ezzel a csajjal és annak akarok utána járni. –álltam fel és fel alá kezdtem járni, mint valami mérgezett egér- Tuti hogy ő csinálta a képeket rólunk a klubban és hogy ez a picsa össze-visszahazudozott rólam neki, meg beetette, hogy Mira előtt vele jártam.

- Ja, igen azt olvastam én is. Onnan tudok róla.–dőlt hátra Tom és tarkóján összekulcsolta kezeit. - És mit érsz el vele, hogyha elmész hozzá és netán tán szóba is áll veled? Nem fog el csicseregni csak úgy akármit neked. Nitta oldalán áll. Plusz ő sem tud többet a múltjáról, mint amennyit mi, szerintem.

- Te turkáltál Nitta telefonjában?

- Ahogy te is. –húzta egy hatalmas mosolyra a száját - Csak én gyorsabb voltam és az egészet át tudtam nyálazni. Baszki most hogy mondod. Nekem is az jött le hogy elég közel álltak egymáshoz. - dőlt előre elgondolkozva- Lehet, hogy valahogy ki tudunk belőle szedni mégis valamit. Csak meg kell találni a megfelelő módszert.

- Jó kutatást. A maffiában nincsenek kapcsolataim. –emelte fel a kezét And védekezően. - plusz elég kockázatos húzás lenne. Mi van, ha köp Nittának és bukunk?

- Na, jó ezt még jobban át kell gondolni ez nagyobb falat, lesz. –ültem le ismét, de agyam tovább pörgött a megoldást keresve.

A fél éjszakát azzal töltöttük, hogy az elkövetkező napokat tervezzük és felállítottuk egy tervet. Mindent apróságot alaposan kiveséztünk é próbáltuk a puzzle-t összetenni, aminek még sok hiányzó vagy nem oda illő darabja volt.

Másnap reggel majdnem leestem az ágyról mikor dobhártya szaggató hangerővel megszólalt mellettem a telefonom ébresztője.

- A picsába- Lődd már ki!- nyöszörgött Tom a másik kanapén.

- Faszom. 6 óra. Menni kéne, hogy Nitta ne fogjon szagot. –tápászkodtam fel.

Nagy nehezen összevakartuk magunkat és bevágódtunk a kocsiba. Nem köszöntünk el Andreastól sem. Úgy döntöttünk nem keltjük fel. Olyankor rosszabb, mint mi ketten összevéve. Mikor haza értünk annyi energiám volt, hogy bedőljek az ágyba. 4 óra alvás után olyan vagyok, mint a mosogató rongy, szóval muszáj volt aludnom még, főleg ha azt nézzük, hogy nekem reggel 8 kor is még hajnal van. Nitta az ő felén aludt az ágyban jó mélyen. Ledobtam a ruháimat ahova éppen értem és fejest ugrottam párnáim közé.

Kutya ugatásra riadtam meg és zilálva ültem fel az ágyban. Kicsit gyorsabbra sikerült a reggeli egyed fejlődésem, mint általában és hamar egy szempillantás alatt eljutottam az egysejtűektől az emberig. Mint akit picsán csíptek úgy pattantam ki az ágyból és téptem fel az ajtó.

- Mi a fasz van?- Rohantam le- TOM!

- Nyugi van csak Scottyval hülyülünk. – találtam meg bátyámat és a kutyát a konyha melletti folyosón.

- Remek. –fújtam ki a levegőt és elindultam kissé zabosan a konyhába.

- Nitta? Merre van?- kiabáltam ki Tomnak.

- Vagy egy órája ment el. Azt mondta, hogy majd jön valamikor. - jött utánam.

Meg fagytam a tej töltése közben és Tom felé fordultam.

- Nincs itthon? Tudod, hogy ez mit jelent?!

- Jöhet a terv első része. – bólogatott bátyám mosolyogva én pedig félbe hagyva a műveletet kezem-lábam eldobva rohantam fel a szobámba.