2.rész

Akkor ott elintéztem mindent. Talán ki merem jelenteni ma, hogy bánom, hogy megtettem. Bánom, hogy elástam a lányt, feltakarítottam a vért, és senkinek egy szót sem szóltam. Eszméletlenül nehéz volt a fiúknak hazudni Billről. Nem is hittek nekem, így hát feloszlott a banda. Az azt követő egy hetem rémes volt. Minden éjjel újra lejátszódott bennem az esti jelenet. Hogy ez ellen védekezzek, altató plusz ital lett a vége. Szörnyen nehéz volt magamban tartani mindazt ami bennem volt..Na de térjünk vissza a történethez.
Elutaztam egy kisvárosba. A nevét direkt nem mondom el. Néhány óra autózgatás után találtam rá, gondoltam itt kipihenhetem magam, mivel manapság éjjel nappal dolgoztam. Nem akartam sok ideig maradni, így már reggel az új hotelszobámban találtam magam. Néhány óra henyélés után úgy döntöttem, sétálok egyet. Első utam egy bárba vezetett. Mert miért ne. Beléptem, majd leültem az ajtóhoz legközelebb eső szabad asztalhoz. A távolból szaxofonozott valaki, mellém pedig egy aranyos pincérlány sietett felvenni a rendelést. Aranyos teremtés volt, vörösesbarna loknikkal, meseszép gödröcskés mosolygós arccal. Elmondtam mit kérek,ő pedig kacéran rápillogva elsietett. Figyeltem, ahogy elmegy, majd a tekintetem körbefutott a termen. Aztán a szemem megakadt valakin. Ismerős volt..aztán hirtelen az agyamba villant egy név. Bill. Közvetlen a bárpultnál ült, valami löttyel játszott a poharában. Szőke haját leborotválta, körülbelül 2 mm-es sötét haja volt..egy trikó volt rajta, amiben jól látszódott hogy az utóbbi időben edzett, karjain az izmokat pedig egészen a csuklójáig színes tetoválások díszítették szemernyi szabad hely nélkül.Megérezte hogy valaki figyeli, majd a pohár megállt a kezében, a fejével pedig felém fordult. Még mindig nem ő volt az. Tekintete ugyanolyan lelketlen volt, mint egy évvel ezelőtt azon a bizonyos éjszakán. A szája féloldalas mosolyra húzódott, majd lepattant a bárszékről, és elindult az irányomba. Az én szívem majd' kiugrott a helyéről. De egy valamit tudtam.Olyan ütőkártyám van,amilyen senkinek. Bill megfogta a szék támláját, kifordította az asztaltól a széket, majd vigyorogva ráült.
- Tom Tom Tom.. hát nem megmondtam hogy ne keress?
- Félreérted. Egyáltalán nem kerestelek. Pihenni jöttem ide.- arca rezdüléseiből láttam hogy nem hisz nekem
-Pihenni, mi? -végigmért tekintetével, majd felállt, visszafordította a széket, és visszasétált a pulthoz. Többet nem nézett felém.
Leírhatatlan volt az érzés, ami akkor tört rám. Az egy év alatt, sikerült őt kiverni a fejemből, sikerült elhatárolódnom tőle..igaz olyan dolgokat vetettem be ellene,amiket más talán nem tenne. Sajnos nem tudom elmagyarázni a köteléket ami egy ikerpár közt alakul ki. Talán úgy megértik, ha azt mondom, Bill olyan fontos nekem, mint a legönzőbb embernek a világon saját maga. Az életed másik fele ő. Vagy inkább az egész élteted ő.Mégis kénytelen voltam elszakadni tőle, elhatárolódni tőle. hiszen ő már nem a testvérem többé. Könnyebbé tette számomra azzal, hogy nem láttam ez idő alatt egyszer sem. Most viszont itt van, egy levegőt szív velem. A szívem szakadt bele ismét. Éreztem ahogy belül összeomlik a fal, ami mögé az érzéseimet temettem oly nehezen.Meg sem várva a rendelést, felálltam, majd megpróbáltam nyugodt léptekkel kisétálni a bárból. Azt is elfelejtettem, hogy hol van a szállásom, céltalanul bolyongani kezdtem. Aztán megragadott egy kar, majd erősen a falhoz vágott.
Bill nem kertelt. Miközben alsó karját a torkomnak szorította, afelől kérdezett, hogy mit keresek itt. A döbbenettől szólni sem tudtam, aztán sikerült összeszednem magam, és egy egyszerű mozdulattal ellöktem testvérem kezét rólam.
-Mondtam már, hogy semmit. Pihenni jöttem. Téged elfeledni. De ahogy látom nem a legjobb helyre.-Bill egy mosollyal nyugtázta a mondatomat, majd elindult a kis utcán, a válla fölött visszaszólva.
- Sétáljunk.
Kis hezitálás után, úgy döntöttem hogy követem. Lassan beértem, majd egymás mellett barangolva bekanyarodtunk egy kis parkba. Leült egy padra, elővett egy sodort cigit, majd rágyújtott. Engem is megkínált, de jelezve hogy nem kérek, hátrébb léptem egyet a padtól, és onnét figyeltem őt. Féltem tőle.
-Tom, meg kell hogy mondjam, bátor vagy.
- Miért?
-Hiszen itt vagy.
- Marha nagy bátorság kell ehhez..-próbáltam a laza énemet előadni, de abból ahogy félénken körbepillantottam a parkon, és láttam hogy nincs rajtunk kívül senki sem ott, biztos vagyok benne, hogy nem hitt nekem. Elnevette magát.
- Nem foglak bántani, ne aggódj. Semmi bajom veled.- csendben hallgattam amit mond, és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy egy év telt el azóta, hogy szeretett testvéremet viszont láthattam. Vagy. nem is a testvérem többé?
- Nem aggódom.
-Akkor ülj le mellém. beszélni szeretnék veled.
Nyeltem egy nagyot, majd leültem mellé a padra. Beleszívott a cigijébe, majd a másik kezébe vette, hozzám közelebb lévő csuklóját pedig felém fordította.
-Látod?
Néztem a csuklóját, de nem láttam ott mást csak vonalakat, madarat, halálfejet..mindenféle színes és fekete dolgot.
-Mit kéne látnom?
Bill a szájába vette cigit, majd a kezével a csuklóján egy ábrára mutatott.
-Ezt itt.-Rákoncentráltam a kezére, majd észrevettem, hogy a tetoválás alatt rejtve, de azért ott van. Kilenc apró függőleges vonal. Fogalmam sem volt, hogy vajon mit jelent.
-Emlékszel Tom, hogy mikor zárattál ide be? Hány éve volt?
- Tíz.-egyből rávágtam a választ. Éppúgy él emlékemben a nap, mintha csak tegnap lett volna.
- Na már most. Kilenc vonal van a kezemen. Ami kilenc embert jelent. Mind halottak.- Kétszer megkoppintotta a mutatóujjával a vonalakat, majd kivette a szájából a cigit, és eldobta azt. Miközben kifújta a sűrű füstöt, engem figyelt.
- Megöltél kilenc embert?
- Meg. És a legjobb, hogy senki sem tud róla..téged leszámítva öcskös.-szóhoz sem tudtam jutni..hirtelen azt is elfelejtettem, hogy ki vagyok. Pár pillanatig csendben maradt, majd kissé hadarva belekezdett ismét.
-Tudod Tom, szeretnék kérni tőled valamit. Azt hiszem rájöttél már, hogy azért, amiért 10 évre bezártál ide, 10 embert fogok megölni miattad. Egy még hátra van. De elárulok egy titkot.-ekkor felállt és elém lépett.Előhúzott valami jegyzetet a farzsebéből,nézegette, majd odahajolt hozzám.- Azt szeretném, ha megállítanál, Tom. Azt szeretném látni, hogy vagy -e elég tökös csávó ahhoz, hogy megállíts. Mert ha nem teszed, az utolsó ribanc szenvedni fog. Garantálom.
Az utolsó dolog amire emlékszem, az Bill nevetése. Aztán elsötétült a kép. A pad mellett ébredtem fel, a fejem pedig iszonyatosan sajgott. Aztán észrevettem, hogy a kezemben van valami. A jegyzet Bill kezéből. Széthajtottam majd elolvastam. Két mondat állt benne.
"Fogy az idő, Tom. A közös emlékeink mindig visszahúznak minket a szigetre."

4.rész „Mi jöhet még?”

A kormányra borultam és becsuktam a szemem. Próbáltam megnyugodni és kitisztítani a fejem, de csak nagyon lassan ment. Egy idő után valamelyest összeszedtem magam és csak bámultam a háborgó tengert, - ami nagyon hasonlított a bennem tomboló hullámokra- és az előtte elterülő csendes sivár homokos partot. Egy furcsa hang kúszott a tudatomba majd mire felfogtam volna vagy egyáltalán tudtam volna mit kezdeni vele, hogy mi lehet az elhallgatott majd pár pillanat után újra kezdte. Vagy a hatodik alkalomra fogtam fel, hogy rezgésnek a tompa hangját hallom és az is összeállt, hogy valószínű valaki keres telefonon mint a barom, és hogy valószínűleg nagyon ideges lehet, hogy nem veszem fel. Sejtettem ki az. Az egyetlen ember a földön, aki képes ennyire kitartó lenni és soha fel nem adni, ha rólam van szó. Tom volt az a személy ezen a tetves bolygón, aki a legközelebb áll hozzám és bármit megtenne értem, ahogy én is érte. Benyúltam a kesztyűtartóba és elő halásztam Tom egyik telefonját, amit általában a kocsiban tart. Ő nem olyan mániás, mint én hogy állandóan magánál tartson egyet és folyton otthon felejti ezért tart belőle „vésztartalékot” a kocsijában, ami találó, mert most tényleg az van. Megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez tartottam.

- Igen?- szóltam bele túlvilági hangon, ami még magamnak is riasztó volt hát még annak, aki hallgatja.

- Bassza meg Bill ezt ne csináld velem hallod?! Nagyon megijesztettél már vagy húszszor hívtalak!- hallottam meg Tom pánik ittas hangját a túl végről. - Hol vagy? Jól vagy?

- Igen persze ne aggódj. - vettem egy nagy nyugtató levegőt és a szemeimet dörzsöltem mintha most ébredtem volna valami álomból.

- Merre vagy Bill? Oda megyek.

- Nem kell, arra semmi szükség. Tényleg jól vagyok csak lejöttem a tengerpartra. Egyedül akartam lenni. - próbáltam nyugtatni. Vicces volt főleg így hogy magamat nem tudtam megnyugtatni hát még őt.

- Rendben, de siess haza. – hangja már halkabb volt, de cseppet sem nyugodt.

- Sietek. –nyomtam ki a telefont és ledobtam az anyós ülésre. Szinte azonnal gyújtást adtam és elindultam. Nem éreztem még kész magam, hogy emberek közé menjek, de muszáj volt hisz nem ülhettem ott sajnos életem végéig és Tom is aggódott értem nem akartam, hogy lerágja mind a tíz körmét. Amellett a kavargó őrület mellett, ami bennem tombolt még egy másik ismerős rossz érzés is hatalmába kerített, amit nagyon ritkán érzek, jóformán csak akkor mikor Tommal nem vagyunk egymás mellett. Ilyenkor olyan érzésem van mintha levágták volna az egyik karom és tudat alatt minden második gondolatom az, hogy vele mi lehet. Na, ezt most még erősebben éreztem.

Már kezdett sötétedni mikor felhajtottam a kocsi beállóra. Gyakorlatilag csak vonszoltam magam a házig és az életkedvem a nullához konvergált. Rohadt ritkán vagyok padlón, de akkor általában nagyon és ez meg is látszik rajtam. A fejem is nyilallni kezdett mikor beugrott, hogy ma még stúdió lesz. Már nagyon az utolsókat rúgtuk nagyjából 2 szám volt már csak hátra, amit fel kellett venni az egyiknek az alap megvolt csak rá kellett még énekelnem a másikból meg hiányzott még mellette Tom szóló gitárja is aztán még pár hét az utó munkálatoknak és kész az album. Valahogy most még munkához sem volt kedvem se hangulatom pedig az éneklés és a zene az egyik alap lételemem. Beléptem a lakásba és szokatlan csend fogadott. Ledobtam a kulcsot a kis asztalra lerúgtam a cipőm és elindultam, hogy megkeressem Tomot. Át villant az agyamon hogy mégiscsak elindult a tengerpartra utánam, de megláttam a konyha másik felében az ablakon kifele bámulni ő pedig amint belépetem felém kapta fejét. Csak fürkészett egy darabig majd egy enyhe mosoly jelent meg szája sarkában. A bennem lévő rossz érzés elszállt teljesen és egy kicsit mintha a vihar is csendesedett volna. Nem szólt semmit, de tudtam, hogy aggódik értem és nem volt neki sem kellemes az elmúlt pár óra.

- Fogjuk rá meg vagyok. – válaszoltam a kimondatlan kérdésére miközben leültem mellé.

Követett a tekintetével és továbbra is áthatóan fürkészett, de nem akartam a szemébe nézni, nem akartam, hogy olvasson bennem és nem akartam viszont látni az ő aggodalmával vegyített fájdalmam bennük.

- Bill nézz rám. –szólalt meg halkan. Hangja nyugodt volt. Vonakodva, de felpillantottam rá. Úgy nézett rám mintha nem is ikrek lennénk, mintha minimum 300 éves lenne és én pedig csak egy kis taknyos kölyök, aki nem látja át az élet nagy összefüggéseit ellentétben vele, majd elmosolyodott és megölelt. Egy jó ideig ültünk így, én bátyámba csimpaszkodtam ő pedig oltalmazóan ölelt magához. Hihetetlen nyugalom szállt meg egy pillanat alatt és tudtam és elhittem, amit Tom némán közölni akart velem, hogy minden rendbe jön. Nem is tudom, mit csinálnék, ha ő nem lenne. Valószínű már én sem lennék. Lehet, hogy idiótán hangzik, és sokan furcsának tekintik ez a fajta kapcsolatot, ami köztünk van, de mi nem. Mióta az eszünket tudjuk ebbe éltünk és egyfajta láthatatlan kapocs van köztünk. Sorsunk és életünk szálai olyannyira összetekeredtek, hogy lehetetlen csak az egyiket elvágni.  Ha együtt kezdtük el együtt is fejezzük be…

Megnyugodva és energiával feltöltve húzódtam hátrébb tőle majd egymásra néztünk és egyszerre nevettük el magunkat.

- Te hülye fasz. - lökött meg Tom viccelődve- Mindig csinálod az fesztivált meg az embernek az ideget.

- Na, megszólalt Mr. Tökély! – löktem vissza, amire nem számított és majdnem hanyatt esett a bárszékről. Egy pillanatra megállt az ütő mindkettőnkben majd még nagyobb röhögésbe kezdtünk.

- Na, jól van, húzzál fel készülni mielőtt még a balesetin kötök ki miattad. Mennünk kell vár a meló.

Felértem a szobámba és rá dobtam töltőre a jelenleg egyke telefonomat, amin ott virítottak bekapcsolás után David hívásai, amiből volt jó pár plusz egy új SMS, amit kb. fél órája írt.

„Megvan az alibid. Holnap reggel meló után nálam 8kor.”

Szuper. Kíváncsi vagyok Dave papa mit alkotott, habár ha ebből ki fogok jönni, jól akkor profi akrobata, leszek az ziher. Elhúztam gyorsan letusolni és felkaptam valami göncöt, körülbelül fél óra múlva teljes harci díszben a nappaliban virítottam, hogy indulhatunk. Tom éppen a telóját nyomkodta és úgy koncentrált a projektre, hogy a nyelve hegyét is kidugta, baromi vicces látvány volt.

- Nézd mit találtam!- nyújtotta felém a telóját, amin ott virított egy kép rólam az idei Coachellán készül, és éppen nagyban szenvedek a cigi meggyújtásával miközben egy pohár sörrel egyensúlyozok.

- Nagyon király! De ez most, hogy jött?

- Fent van már appban. – vigyorgott, mint a tejbe tök.

- Remek. Már látom a következő BILD cikket „Bill Kaulitz nem bírja elviselni a hírnévvel járó terheket ezért rászokott a cigire és erősen piál is!” – adtam elő Tomnak magam, aki fuldoklott a röhögéstől.

- Barom vagy!- Ha lesz is belőle cikk ki nem tojja le? Egy tuti, hogy a rajongó csajokról leolvadt a bugyi erre a képre. - nevetgélt szórakozottan és mutogatott pár kommentet, amire hát nincs szó. A pipacs hozzám képest fehér volt egyik másiktól.

- Na, jó vidd innen. – Léptem arrébb zavartan és az ajtó felé indultam nyomomban Tommal, aki látva zavaromat, naná hogy nem hagyta ki a piszkálódás részt. Még lassan 7 év után sem tudom megszokni, hogy ekkora szex szimbólumként, tekint rám néhány rajongó, nem vagyok akkora nagy szám, hogy ilyen szinten hanyatt essenek tőlem.

Beszálltam Tom mellé és elindultunk a stúdióba. Jobban szerettem mikor még csak az írás és a dalszerzés fázisában voltunk, mert akkor az alagsorban lévő stúdiónkat használtuk, de a felvételhez a nagy stúdió kellett szóval utazgathattunk. Kb. egy fél óra alatt ott is voltunk. Teljes átéléssel és újult erővel vetettem bele magam a melóba és az éjszaka alatt felvettük azt, ami még hiányzott, hogy már csak össze kelljen vágni a számokat. Fáradtan ültem a keverő mellett egy bögre kávéval és néztem, ahogy Tom éppen az egyik gitár részt játssza fel. Az órámra pillantottam. Már reggel 6 volt. Ismét jó hamar elment az idő. Kisétáltam, hogy az emeleti terasz felé vegyem az irányt és rágyújtsak mikor az egyik ajtó hirtelen kivágódott előttem, és ha nem figyelek tuti orrba nyom. Már vettem a levegőt hogy elküldjem az illetőt a náthás pöcsbe mikor Rose sétált ki mögüle egy halom irattal. Meglátott, megállt és csak meglepődve nézett rám. Pár pillanatig csak fürkésztük egymást mintha várnánk valamit. Szerintem nem tudta, hogy hányadán is álunk most és igazából én sem. Mikor utoljára találkoztunk tegnap délután eléggé csúnya vége lett a dolgoknak. Egy nyomasztó csend féle ült körénk, amit végül ő tört meg.

- Bocsi. – szólalt meg bátortalanul. Talán ez alatt a rövid idő alatt mióta ismerem most hallottam először ilyennek. eddig mindig kemény volt és határozott most pedig mintha kicsit rémült lenne.

- Semmi baj. - ráztam meg a fejem és a padlót fixírozva elsétáltam mellette, de elkapta a karom, ami eléggé meglepett.

- Nem csak erre gondoltam. Hanem a tegnapira is.

Egy pillanatig mérlegeltem, hogy most ez tényleg komoly e vagy csak a fantáziám játszik velem, de kezét még mindig éreztem felkaromon szóval tuti nem haluztam és lágy barna szemei is arról árulkodtak, hogy komolyan gondolta.

- Jól vagy? – próbálkozott megint szóra bírni, de csak álltam kukán és bámultam őt. Az agyam teljesen kiürült és nagyon hirtelen ért ez a váltás. Nem gondoltam volna róla, hogy bocsánatot kérne akármiért is. Egy erős karakán nőnek hittem eddig, aki magasan hordja az orrát és semmilyen körülmények között nem lenne hajlandó lealacsonyodni oda, hogy bocsánatot kérjen akárkitől, de tévedtem és ez nem sűrűn fordul elő velem.

- Igen, persze és köszi. –válaszoltam neki kicsit keményebben mikor meg tudtam szólalni, és ahogy elnéztem meglepődött rajta, de rohadtul nem foglalkoztam vele, kitéptem karom a kezéből és tovább mentem. Elő halásztam a cigimet a zsebemből és kiérve a teraszra már kattant is az öngyújtó. Ami az elmúlt pár napban történt az már rohadtul sok volt. Tudom, hogy nem Roseon kellett volna csattannia az ostornak, de igazából szegény megint rosszkor volt rossz helyen. Kicsit utáltam magam érte, de azért nem hagytam, hogy a lelkiismeret-furdalás úgy elhatalmasodjon rajtam, hogy ezt ő is lássa rajtam. Nevezetjük büszkeségnek nekem mindegy. Kevés embert engedek be az állarcom mögé és ő tuti, hogy nem lesz azok között a kevesek között… Elnyomtam a csikket és visszamentem a stúdióba. 8-ig az idő már valahogy gyorsabban elment főleg hogy egymást ugrattuk Georggal meg Gustavval és szemét húzás volt, de még Tomot is szívattuk, aminek az lett az eredménye, hogy vörösödött már a feje és ki is jött egyszer, hogy leugasson minket, hogy így sosem fogjuk befejezni az albumot, és hogy lehetünk ilyen gyerekesek. Hát istenem, ha fáradt vagyok, hülye vagyok, ezt ő is tudja és a két G is csak adták a lovat alám. Elköszöntem a többiektől, Tommal megbeszéltük, hogy itt hagyja nekem a kocsit és majd Gustav haza viszi. Fáradtan, de mégis jó kedvűen indultam meg David irodájához hogy megbeszéljem, vele az alibimet mielőtt elutazik. Lehet, hogy jobban tettem volna, ha az irodája közelébe se megyek…

Szívélyesen köszöntem Emmának és mentem volna tovább mikor megszólított.

- Várjon Mr. Kaulitz.

a név eléggé megütötte a fülem. Emmával eddig egy szó sem váltottam és nem nagyon szoktak magázni. A reakcióm majdnem egy hatalmas röhögés volt, de csak egy értetlen fejet bírtam vágni rá.

- Igen? Fordultam meg kíváncsian.

- Mr. Jost azt kérte, hogyha megérkezik, szóljak be neki és majd ő kijön ön elé.

Na, most már végképp nem értettem semmit, de jó kisfiú módra bólintottam egyet és megvártam, míg a nő beszól telefonon.

- Szia!- lépett ki az ajtón kicsit feszülten Dave - Jól vagy? Tegnap rendesen kiakadtál.

- Naná, pazarul. - vágtam egy vicsornak is beillő mosolyt, amilyet a riportereknek tartogatok általában mikor rohadt hülyét kérdeznek. – Na és mi a szitu? Mi lesz a sztori a cápáknak?- Próbáltam a tárgyra térni, mert elég fáradt voltam ahhoz, hogy még bájcsevegjek két sort. - Nem megyünk be?

- De, de, mindjárt. előbb még szeretném, hogy megígérd, nekem nem fogsz jelenetet rendezni az irodámban. - nézett rám kérdőn, és próbálta érzékeltetni a hatalmi viszonyokat, hogy ő van fentebb. Igazából nulla volt majdnem az agy kapacitásom és semmire sem vágytam jobban, mint hogy Daviddel lefussam a kötelező kört és hazamenjek végre aludni egy értelmeset.  Ez mukkot nem értettem abból, amit összehordott, de semmi okot nem láttam jelenleg rra hogy a plafonra másszak, hacsak azt nem hogy David pazarul tudta húzni az időmet.

- Nem fogok, de mégis elárulnád, mi a fene van?

- Naná, persze, szóval mielőtt bent folytatnánk, szeretném, hogyha megértenéd, hogy nem láttam más kiutat és ez szerintem neked is egy jó lecke lesz és kétszer meggondolod, hogy hol iszod le magad a padló alá legközelebb.

- Na, jó térjünk a lényegre, mert nem csak hogy szart sem értek az egészből, de hulla fáradt vagyok, és nagyon kezdesz az idegeimen táncolni.

- Oké rendben akkor menjünk be. – nyitotta ki az ajtót, de ami az irodában fogadott teljesen lesokkolt. Egy pillanatig csak álltam, mint aki gyökeret ver majd egy hisztérikus röhögés féle szakadt fel belőlem.

- Dave haluzok vagy ez a ribanc tényleg itt van?!- néztem hátra a Manageremre és mikor láttam szemeiben, hogy egyáltalán nem a képzeletem játszik velem és ő is ugyan olyan jól látja Nittát mint én a szar elöntötte az agyamat.

-  Mégis mit jelentsen ez?- kezdtem elveszíteni a türelmem.

- A rohadt életbe. Megígérted, hogy nem fogsz jelenetet rendezni!- Tolt beljebb Dave az irodában és becsukta az ajtót.

- Igen, de az még az előtt volt, hogy egyáltalán közölted volna velem, hogy ez is benne lesz a tervben!- mutattam Nitta felé.

- Nem ez, hanem Ő. És ha azt hiszed Kaulitz hogy ez nekem olyan cseszett nagy öröm, akkor baromira tévedsz.

- Te csak ne pofázz bele! Nem osztottam lapot!- néztem rá gyilkos tekintettel- MI ez az egész David? Tudni akarom!

- Bocs, de nem találtam más ki utat, de a hajlandó vagy leülni és lenyugodni akkor elmondom a részleteket i nektek.

- Nem. Nem ülök le kösz! Csak mond már. Kezdett rohadtul viszketni a tenyerem és nagy késztetést éreztem rá hogy át ugorva az asztalon a nyakánál fogva kenjem a falra ezt a kis ringyót.

- Szóval, az lesz a terv, hogy egy kis ideig ki kellene bírnotok egymást. - kezdett bele a mondókájába David miközben a feje Nitta és köztem járt- ugyanis az a sztori hogy együtt vagytok.

- Hogy mi? –szakítottuk félbe egyszerre őt a csajjal. Pazar legalább egy valamiben egyet értünk.

- Igen jól hallottátok!- emelte fel David a hangját és kezdte elveszíteni a türelmét, ami most az egyszer rohadtul hidegen hagyott- Együtt fogtok mutatkozni, és mint egy boldog párocska, amíg el nem ül a botrány, de minimum egy hónapig. ÉS nincs, apelláta semmi cirkuszt nem akarok hallani vagy akármit. Nagyfiú vagy már Bill faszságot csináltál most edd is, meg amit főztél…

Nem válaszoltam Davenek mert tuti hogy valami olyat találnák mondani neki, amit később megbánok így csak bólogattam, de vérben forgó szemeimet le nem vettem Nittáról aki hasonló közönnyel a képén bámult engem.

- Remek… Mehetek?- nyúltam a kilincshez hogy minél hamarabb kiszabaduljak ebből a szobából, amit percről percre egyre kisebbnek éreztem.

- Egy pillanat Bill. Szerintem nem értettél meg teljesen. Nitta is veled megy.

- Na neeeem. Az már nem! Elcipelem magammal a puccos partikra, hogy lássák, de nem fogok egy fedél alatt élni vele. Nincs az a pénz. Be nem teszi a lábát a házunkba!

- David én suliba járok, nekem van, életem barátaim nem fogok gy napot sem vesztegetni erre a pöcsre.

- De igen is hogy fogsz!- fordult Nitta felé- Én a helyedben, csendben maradnék. Azt teszed, amit mondtam. Jusson eszedbe mivel játszol. Remélem, nem akarod a suli utolsó két évét kiskorúk börtönében leülni.

„Hogy mi? Még nincs 21?”- néztem döbbenten Davere- Most ugye csak viccelsz velem?!

- Szerinted mi a francért találtam ki ezt a fedő sztorit? Ha kiderül, hogy csak megdugtál egy kiskorút neked annyi. Muszáj egy kicsit kozmetikázni a sztorit. Így hogy „együtt vagytok” annyira nem nagy cucc.

- Hány éves vagy aranyom? –néztem cinikusan Nittára.

- 17. –húzta ki magát mintha felettébb büszke lenne rá.

- Hogy mennyi??- csúszott hangom pár oktávval feljebb- Ugye ez csak vicc…

- Nyugodj meg Bill nem lesz para. Ha azt csináljátok, amit mondok, mindenki mehet utána a maga útjára és kész. DE ha nem..

- Ez rám nézve gáz, hogy ennyi idős, de miért kerülne ő börtönbe? Mit csinált?- néztem Davidre mikor már annyira összeszedtem magam, hogy értelmes mondatot össze tudtam hozni a döbbenettől.

- Drogot árul és fogyaszt… Mellesleg te is kaptál a Martinidba mikor már amúgy is a sárga földig leittad magad. A pultos srác látta az egészet és hajlandó eskü alatt vallani.

- Azt a rohadt élet! Megöllek!- indultam el a lány felé de Dave elkapott.

- Megmondtam, hogy nem fogsz jelenetet rendezni itt!- lökött vissza az ajtó elé- Most pedig szépen összeszeded magad és Nittával együtt haza mentek majd délután haza viszed, hogy össze tudjon magának pár cuccot pakolni, mert beköltözik a Kaulitz házba, amíg el nem ül a botrány!

David mondandója végére teljesen a képembe mászott, már de éreztem, hogy kell valaki, aki vissza fog, hogy ne robbanjak fel. Egy pillanatra át suhant az agyamon hogy mi fog vissza tartani attól, hogy a kocsiban meg ne öljem ezt a kis csitrit, míg haza nem érünk. Csak bólintottam Davidnek és megadóan felemeltem a kezem hogy elengedhet, mert nem fogok církuszolni… legalábbis most nem…

- Gyere. –intettem a fejemmel Nitta felé, aki meglepődve méregetett engem mintha kicsit rá ijesztettem volna az előbbi kirohanásommal.

- David nem tudom hogy jó ötlet e ez. MI van, ha meg talál fojtani, míg oda, érünk. – nézett fel Manageremre és kicsit mintha hátrébb is lépett volna.

- Ne játszd az agyadat. –kezdtem elveszteni a türelmem tőle, de nagyon- akkor fojtalak meg, ha futod feleslegesen a köröket. Csak pakolgasd a csinos lábaidat egymás után és húzzunk innen, mert rohadt fáradt vagyok és az utolsó ideg rostjaimon táncolsz… Ha nem nyitod ki feleslegesen a szád nem lesz baj. - nyitottam ki az ajtót és meg sem várva őt elindultam.

4.Rész(Részlet)

"....- Bocsi. – szólalt meg bátortalanul. Talán ez alatt a rövid idő alatt mióta ismerem most hallottam először ilyennek. eddig mindig kemény volt és határozott most pedig mintha kicsit rémült lenne.

- Semmi baj. - ráztam meg a fejem és a padlót fixírozva elsétáltam mellette, de elkapta a karom, ami eléggé meglepett.

- Nem csak erre gondoltam. Hanem a tegnapira is.

Egy pillanatig mérlegeltem, hogy most ez tényleg komoly e vagy csak a fantáziám játszik velem, de kezét még mindig éreztem felkaromon szóval tuti nem haluztam és lágy barna szemei is arról árulkodtak, hogy komolyan gondolta...."

3.rész „Miért nem gondolkodom néha, mielőtt kinyitom a szám?…”

Iszonyatos fejfájást éreztem mikor magamhoz tértem és hosszú percekbe telt mire sikerült megerőltetnem magam és kinyitnom a szemem. A fény, ami beszűrődött a függönyön úgy éreztem, hogy ropogósra süti a retinám, de nagy nehezen ahhoz is sikerült hozzá szoknom. Körül néztem és döbbenten vettem észre, hogy otthon vagyok a szobámban, abban a pólóban, amiben tegnap elindultam bulizni meg az alsógatyámban. Lassan felültem az ágyban és próbáltam össze rakni, hogy a francba kerültem haza és hogy igazából mi a szar is történt, de az agyam elég erősen ellenkezett és fejfájás formájában jelezte, hogy nem akar melózni ma és szabinapot kér. Ki kászálódtam az ágyból, hogy lecsattogjak vízért meg valami baszott erős fájdalomcsillapítóért. Olyan érzés volt mintha egy cseszett nagy légkalapáccsal zúzná valaki az agyam darabokra és még mellé elég rendesen émelyegtem szóval eltelt egy kis időbe mg leértem a konyháig.

- Szevasz, öcsi.  Látom jól szétcsaptad magad este. - vigyorgott Tom a pult mögül és éppen ez újságot bújt meg valami kaját habzsolt, aminek a szaga bőven elég volt ahhoz, hogy a gyomrom liftezni kezdjen.

- A kurva életbe anyád nem tanított meg hogy ne üvöltözz már?- nyöszörögtem rá és lassan a szekrény felé indultam, hogy magamhoz vegyek valami gyógyszert, de csak nem hagyta abba a nevetést.

- Azt a rohadt ez durvább, mint hittem. Na és mesélj mi volt? Igazából a javáról lemaradtam és reméltem, hogy mesélsz. –nézett rám várakozóan. Egy pillanatra beindultak a fogaskerekek az agyamra iszonyat csikorogva és egy rohadt nagy hatásszünet után kapcsoltam, hogy sok minden kiesett. - bekaptam két bogyót miután kikukáztam őket a dobozból és a hűtőhöz csattogtam, hogy egy kis vízzel lehajtsam.

- Hát, bazd meg nem nagyon tudok mit mesélni. - vettem magamhoz egy teli üveg vizet és leültem Tom mellé- Kb. a fél éjszaka kiesett.

- Nem csodálom. Sosem láttalak még ilyen csatak részegnek. Sok hülyeséget megcsináltunk már az tény, de még benyomva se vagy ennyire padlón. –harapott a pirítósából úgy hogy a tekintetét nem vette le az újságról. - Mi az, ami megvan?- nézett rám várakozóan.

- Lássuk csak. - vakargattam meg a fejem- Andreassal leültünk a pulthoz és elkezdtünk Martinizni és a csajokat stírölni. Aztán oda csattogott egy vörös liba hozzánk. Az éjszaka alatt jó sokszor elmondtam a nevét, de hogy rohadjon meg fingom sincs róla most így hirtelen, hogy hívják, de az bezzeg megragadt, hogy milyen fekete Luis Vuittion platform díszelgett a lábán.

- Jellemző. - fújtatott Tom és bele kortyolt a kávéjába.

- Aztán emlékszem, hogy leült mellém elkezdtünk iszogatni és Andy lelépett valami szőkével.

- Ja, azt mondta élete legjobb numerája volt. - vigyorgott Tom.

- Mi van?- Kerekedtek ki a szemeim és úgy bámultam bátyámra, mint valami marslakóra.

- Tudom, hogy ő is olyan papírkutya, mint te, de vannak jó pillanatai.

Inkább nem kommentáltam csak átsiklottam a dolog felett. Andreas valahogy mindig is kettőnk között volt. Egy kicsit Tom és egy kicsit én. Éppen olyan volt amilyet a szitu megkívánt. Nem dugná végig a fél világot, ha megadatna neki, mint Tom, de azért nem hagyja ki a jobb adakozó lehetőségeket. Ő az arany középút az ikrem és köztem.

- Aztán megjelentél és leléptél, hogy mész csajozni. –néztem várakozóan, rá mert ez az emlékkép már kezdett halvány lenni.

- Csendesebben te barom. –mutogatott az emelet felé jelezve hogy Ria itthon van fent a szobájában. Bocsánatkérően néztem rá majd folytatta előkapva a hencegős vigyorát- nem dugtam meg egy csajt, sem ha erre vagy kíváncsi csak eltémázgattam velük egy kicsit.

- Te barom állat. És Ria?

- Mi van vele? Semmi, szeretem csak felbasz az ilyen dolgaival és örüljön, hogy nem farkaltam meg senkit amilyen kanos állapotban itt hagyott este. - hangja kicsit sértődöttnek hatott - Na, mesélj, csak mi van még meg.

- Hát igazából onnan már nem sok csak az hogy a csaj nagyon nyomult. Most te jössz mi a szent szart műveltem?- húztam meg a vizes üveget.

- Hát nem voltam a seggedben szóval hogy mit csináltál azt neked kell tudnod, mert nekem egyszer kerültél a látóterembe mikor azt a csajt tapiztad az egyik félre eső bokszban és hát nem nagyon ellenkezett, na. – állt fel egy elégedett vigyorral a fején hogy elpakoljon maga után.

- Hogy mi? – támasztottam meg fejemet az asztalon- azt ne mond, hogy meg is húztam?!

-  Hát azt nem tudom, mert mikor legközelebb láttunk Andyvel eléggé összefüggéstelenül beszéltél és majdnem a fő bejáraton mentél ki úgy kellett a hátsó ajtóhoz ráncigálni nehogy valaki meglásson vagy lekapjon, mert akkor tuti, hogy David is lekapta volna a fejed- nevetgélt mintha egy poént mesélne.

- Szerinted ez vicces?- borultam az asztalra- ez kibaszottul nem humoros vágod?

- Jól van na, ez nem akkora para, kicsit szét csúsztál de ott voltunk és össze szedtünk na. Haza hoztunk és ennyi. Nem dőlt össze a világ.

- Szuper kösz. pattantam fel és a szobám felé vettem az irányt. A gyógyszer nemsokára rá hatott plusz az a másfél liter víz, amit letoltam mellé és szerencsére már nem akart a fejem elemeire hullani. Ledőltem az ágyra, de aludni egyáltalán nem tudtam, mert az agyam egyfolytában pörgött, mint az atom. Az a pár emlék foszlány kavargott a fejemben, amire emlékszem a tegnap estéből és minél több kört róttak le a kis képek a fejemben annál jobban idegesített, hogy mi történhetett, vajon mi a francot csináltam? Vajon átmentem Tomba és meghúztam a csajt a mosdóban, mint ahogy ő szokta? Vagy elhajtott a fenébe? Vagy Tom pont akkor csapott le rám mikor a csaj mosdóba ment és mire visszaért hűlt helyemet találta csak ott? Iszonyat szar érzés hogy semmire nem emlékszem. Felkaptam a telóm az ágy mellől és pötyögni kezdtem. Kezdésnek be lestem az appba gondoltam be köszönök az Alieneknek, de hogy mit írjak mellé az totál homály volt. Ilyen fejjel isten ments, hogy képet tegyek ki magamról, az ki van zárva. Hosszas agyalás után egyszerűen csak beköszöntem nekik és megkérdeztem milyen napjuk volt és megosztottam velük azt a remek hírt, ami nekem csak most villant be éjszaka stúdió. Rányomtam a küld-re és a postom ott virított Alien wallon. Nem telt bele fél másodperc már jött az első komment és vagy még húsz a következő másodpercekben. Mire kettőt pislogtam ellepték a postot a rajongók és bombáztak minket a kérdéseikkel, mint általában. Szörfözgettem a levelek között és kerestem értelmeset, amire lenne kedvem válaszolni mikor megakadt egy aranyos kiskutyás képen a szemem és egy viszonylag rövid kis 2-3 soros üzenet volt mellette. Na, ezt elolvasom, gondoltam, de lehet, hogy inkább nem kellett volna. A csaj- a nevéből legalábbis az jött le hogy lányról volt szó- első olvasásra valami halál értelmetlen dologról karattyolt. Rendes esetben ilyenkor tovább lapozok, de most megakadt a szemem pár szón. Buli, csajjal, kép és hogy a barátnőm. Mi a pöcs van? Ültem fel az ágyamban totál összezavarodva és át futottam a levelet még vagy 3x, de nem olvastam félre a csaj valami képet emleget és egy csajt, és hogy szerinte ittam is, mert látszik a fejemen. Elkapott a pánik egy pillanat alatt és elkezdtem át nyálazni a többi kommentet is. Hárommal feljebb találtam is egy másikat ahol hasonló kaliberű levél volt nekem „címezve” és ott már számon is kérte tőlem az illető, hogy miért nem mondtam nekik, hogy van csajom. Egyre zabosabb lettem és még feljebb görgettem és pár pillanatnyi keresgélés után találtam is egy levelet, amiben link volt a képről. Már szinte remegtem az idegtől, de hogy miért fogalmam sem volt. Általában az ilyeneken csak röhögök, de iszonyat rossz előérzetem volt és eddig nem nagyon kerültem olyan szituba, hogy alapot adjak efféle pletykáknak, de mivel totál homályba veszett a tegnap estém nem tudhattam biztosan hogy az a csaj nem e fotózott le minket miközben éppen taperoltam.  Az a körülbelül fél perc, míg behozta a képet a telefonom egy örökké valóságnak tűnt és annak a határán voltam, hogy falnak baszom a kütyüt, mert direkt szívat, de az utolsó pillanatban betöltötte, és ha én nem ülök tuti, hogy hanyatt estem volna. A képen a tegnapi csajjal voltam hát hogy is mondjam nem voltam már baszottul szomjas és egyik kezemmel a vállát öleltem, míg a másikkal a hasát előröl ő pedig kajánul mosolygott miközben a nyakamhoz bújt. Azt hittem, hogy rosszul látok. Csak ültem és próbáltam felfogni a látottakat, de baromira nem ment. Tajtékzottam belülről tomboltam, de kívül kb. úgy nézhettem ki, mint egy agyilag nulla zombi. A kép aljára pillantottam ahol szöveg is volt.

„ Bill és az újdonsült barátnője Nitta Lexys végig bulizták a tegnap estét.”

Nitta. A név pengeként szelte át az agyamat elő hozva belőle pár emlékképet. Egy eldugott bokszban ülünk és kacéran vigyorog rám, a fülembe hallottam a dübörgő zenét és a lány kéjes nyögését, ahogy élvezi, hogy a fenekébe markolok és ajkát ízlelem. Azon kaptam magam, hogy egyre jobban zilálok és kezdem baromira elveszteni az önkontrollom.

- TOOOOOM!!!- üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért. Majd újra és újra, amit bátyám be nem rontott a szobába.

- Mia az isten? Tűz van vagy mi a fasz?- néz körbe ijedten majd rám néz és szinte azonnal hátra hőkölt valószínű, azért mert látta, hogy totál elszállt az agyam- Mi van?- kérdezte kicsit halkabban.

- Ezt nézd meg. - mutattam felé a telefonom. Tom lassan közeledett felém és a kezemben lévő kütyü felé mintha csak egy baromi veszélyes oroszlán lennék, aki bármikor kitör és lenyeli keresztbe.

- Ez mi a picsa?- nézett rám döbbenten.

- Az, aminek látszik!- Az a büdös kurva lekapott minket és feltolta netre. Az Alienek tombolnak nekem meg baszottul elegem van bazd meg!- hajítottam hatalmas erővel a fal felé az Iponeom, ami hatalmas csattanással megadta magát és elemeire hullott.

- Fasza vagy most szétbasztad a telód egy retkes kurva miatt.

- Teszek rá. Majd veszek másikat!- pattantam ki az ágyból és fel alá járkáltam, mint egy felbőszült bika. Próbált Tom nyugtatni, hogy megoldjuk meg minden, mert általában az működött, de mos baromira nem csak még idegesebb lettem tőle. Már szólni akartam rá, hogy húzzon a picsába inkább, de ne idegeljen még jobban mikor megcsörrent a telefonja.

- David az. – nyújtotta felém a telefont. - Téged keres.

- Igen?- vettem el a készüléket tőle.

- Mi a francnak van neked 2 telefonod is, ha egyiken se tudlak elérni?- hangja elég feszülten csengett.

- Az egyiket most basztam falhoz a másik meg megadta magát tölteni kell. Probléma??

- Rohadt gyorsan kapd össze magad és húzzad be a segged ide. Van rá kerek 10 perced.

- Mégis mi van? Nem lehetne telefonon megbeszélni?- kezdtem a nyavajgást de David belém folytatta a szót.

- Nem mert vonalon keresztül nem tudlak kiherélni! Látom nem nyálaztál át egy újságot sem ma még mi?

- Mi a fasz van?- kezdtem elveszteni baromira türelmem.

- Ne kérdezősködj, hanem kapkodd magad. Még van 8 perced és leszarom, hogy teleportálsz vagy, hogy oldod meg legyél itt!

 Válaszolni sem tudtam, mert rám csapta a telefont. Baszott jó. Oda dobtam Tomnak a telót és elindultam a gardrób szoba felé, hogy felkapjak valami göncöt és bevágjam magam az autóba.

- De mi az istent akar tőled? – kérdezte már vagy negyedszerre Tom, míg összekaptam magam.

- Nem tudom, azt meg már elmondtam! Csak annyit mondott, hogy menjek be és baszott nagy gebasz van.

- Veled menjek?- nézett rám várakozóan. Egy pillanatig mérlegeltem majd bólintottam mire lekapta a slusszkulcsot és jött utánam. Míg beérünk David irodájáig minden eshetőségen végig mentünk, hogy mi lehet a baj. Mindent számba vettünk kivéve a leg nyilvánvalóbbat. Tom vezetett és hálás voltam neki mert tuti hogy amekkora baromi nagy mákom van most törném szarrá magam.

Felértünk David irodájához, sietősen köszöntünk az asszisztensének, Emmának és egy kopogás és szabad jelzés után feszülten benyitottam. A hatalmas iroda túl végén ott ült az asztal mellett David. Beléptem Tommal együtt  és szinte egyszerre köszöntünk neki. Csak akkor vettem észre, hogy valaki más is van az irodában mikor ránk köszönt. Majdnem ugrottam egyet mikor a hatalmas ablak előtt terpeszkedő kanapén ott ült Rose és kimérten figyelt minket, de arcán mégis egy halvány kedveskedő mosoly virított maszkként. A leg halálosabb kombináció. Ha nem lett volna kisebb gondom is nagyobb nála tuti, hogy eszembe jutott volna valami válogatott bunkóság számára, de csak ugyan azzal a kimértséggel biccentettem neki.

- Nos. Valahogy sejtettem, hogy ketten fogtok jönni. - szólalt meg David mikor leültünk vele szemben.

- Probléma? –nézett felhúzott szemöldökkel rá Tom.

- Nem dehogyis. - eresztett meg egy mosolyt David felé, de amint rám nézett lefagyott az arcáról egyből.

- Remélem, nem én leszek az első, aki közli veletek ezt, de- kezdett kutatni az egyik fiókban és elő kapott pár újságot-, hogy is mondjam. Örülök, mikor címlapon vagyok, mondjuk, mert díjátadón vagyok vagy mondjuk, jótékonykodtok vagy bármi más, de ez valahogy nagyon nem tetszik. Sőt egyenesen égnek áll minden hajszálam hogy még utazás előtt is csináltok nekem programot. Nem elég nekem hogy holnap utazom, mert ott is gubanc van még téged is ki kell vakarnom a szarból Bill? Így hogy a francba hagyjalak itt titeket?- Emelte egyre jobban fel a hangját, és ha nem ismertem volna, azt hinném, hogy mindjárt lerobban a feje a helyéről dühében.

- Ne haragudj David, de elmondanád, hogy pontosan miről is van szó?- türelmetlenkedett Tom és elkezdett fészkelődni a székben.

- Persze. Naná. De inkább mutatom jó?- csapta le az asztalra az újság köteget, aminek a címlapján én voltam és Nitta. De ez a kép nem az volt, mint amit a megboldogult iphoneomon láttam. Ez egy kicsit messzebbről volt fotózva és éppen, hogy is mondjam jobban a ruhája alatt voltam, mint ő maga, és a falnak nyomtam őt miközben heves csókcsatát vívtunk… Főcímnek pedig válogatott baromságok voltak írva, miszerint olyan vagyok, mint Tom és ez a szende kisfiú dolog totál népszívatás volt, vagy hogy friss szerelmesekként nem tudjuk türtőztetni magunkat. A hatodik újság után nem voltam kíváncsi a többire, mert ha még egyszer meglátom, azt a fotót telibe lehányom, de csak azután hogy köptem egyet és alá állok. Ha most itt állna előttem Nitta tuti, hogy megfojtanám egy kanál vízbe. A zsigereimben éreztem, hogy ez az egész kibaszottul az ő műve. Nem tudtam miért jó neki, hogy tönkre vág, de éreztem, hogy egy vékony pengeélen táncolok…

- Most már remélem érted, hogy miért vagyok baszottul zabos?- fürkészett David- Álmomban se gondoltam volna, hogy téged kell ilyen helyzetből kirángatnom. Ha valaki ezt mondta volna nekem egyszer tuti, hogy körbe röhögtem volna. Arra teljesen fel voltam készülve, hogy Tomot kell kirángatnom ilyen szituból, de csak, gondolj vissza arra az  Ann-Kathrin-es dologra még a kezdetekből, az nem volt ekkora cirkusz pedig azért ott Tom majdnem ruhán keresztül dugta meg a csajt a tánctér közepén. Az említett hangosan felnyerített mellettem és hozzátette:

- De arról már szerencsére kevesebben tudnak, hogy meg is volt a kiscsaj a budiban. Csapkodta a térdét majd észbe kapott, hogy rohadtul senki nincs humoros kedvében és lejjebb csúszott a székben.

- Még egyelőre fogalmam sincs, hogy foglak kimosni, de folyamatosan cseng a telefonom és zaklatnak ezerrel, mintha amúgy nem lenne elég dolgom, forgatta szemeit- Mivel én holnap elutazom, de jelzem, addig kitalálom neked a fedő sztorit, ezért Rose fog az üggyel foglalkozni utána.

- Óvatosan hátra pillantottam a vállam felett az említettre, aki okosan bólogatott Davidnak és az a felsőbbrendű mosoly ott virított a képén. Így is idegileg a padlón voltam, de ez a csaj még rátett egy lapáttal.

- Természetesen. – helyeselt okosan- megoldom, az ügyet majd én vigyázok rájuk- mosolygott, ami nálam teljesen kiverte a biztosítékot. „Mi az, hogy vigyáz ránk? Nem vagyok gyerek és nem kell egy cseszett babysitter mellém!”- Forrt az agyam. Nem tudtam, hogy Davidre haragszom, jobban mert itt hagy minket főleg erre a tudálékos beképzelt picsára vagy erre a nőre, hogy ilyen tudálékos és beképzelt picsa.

- Nem vagyok, már hat éves nem kell vigyázni rám, köszi. - vetettem halál bunkón hátra. Nem vette fel Rose a megjegyzésemet csak lazán válaszolt vissza.

- A mellékelt ábra nem ezt mutatja.

- Igen? Tényleg? Ide figyelj! –pattantam fel és felé fordultam, a lila köd teljesen leszállt és éreztem, hogy menten felrobbanok. Ez a mondat volt a mai napi „i” betűre az a bizonyos pont. „Nem elég ez az egész cseszett nagy szarkupac, amibe kevertem magam még ez a picsa is itt pattog?!”- nekem te ne osszál észt, mert szükséged lesz még rá, ha nem akarsz baszott hamar repülni innen. Lehet, hogy David szerint te vagy a legjobb, de ha szívózni fogsz, velem kicsinállak az tuti! Ha nem tűnt volna, fel rohadtul nem vagyok olyan ideg állapotban, hogy még a cinikus megjegyzéseidet elviseljem és lenyeljem- sétáltam közelebb hozzá, de Tom mellém pattant és lazán megfogta a vállamat, hogy megálljak, és ne menjek, tovább- szóval az okos buksidat használd inkább arra, hogy befogod a szád!

- Befejezted?- nézett rám közömbösen és a félelem szikráját sem láttam a szemében- te nekem itt nem fogsz pattogni és kirúgatni sem fogsz, mert nem te vettél fel. Elhiheted, hogy nekem sem ez álmaim melója, hogy el kell viselnem egy ekkora seggfejet, mint te- lépett közelebb hozzám és szinte teljesen a képembe mászott-, de David jó barátom és nem fogom szarba hagyni még akkor, sem ha egy ekkora balfasszal kell megküzdenem nap, mint nap, mint amekkora te vagy. És ha nem tűnt volna, fel miattad vagyunk itt és nem miattam, mert rohadtul nem bírtál magaddal és meg kellett dugnod egy kis kurvát egy buliban totál szétcsapva.

Soha életemben még a szikrája sem pattant ki a fejemből annak a gondolatnak, hogy egy nőt megüssek, de ha Tom nem gyorsabb, mint én akkor bizony Rose arca egy szép kis piros kéz lenyomattal gazdagodott volna.

- A rohadt életbe te mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy belém látsz? Azt hiszed, hogy tudod, hogy mit miért csinálok vagy, hogy mi is történt valójában?! Nem tudod, hogy mi volt Mira úgyhogy rohadtul maradj csendben!- üvöltöttem fél centiről Rose arcába.

Az utolsó mondatom után döbbent csend ült a szobára és Tom szorítása is lazább lett. Egy pillanat alatt kapcsoltam, hogy miért néz rám Rose olyan furcsán és döbbenten. Elvesztettem az eszem és megtettem azt, ami még egy fizikai pofonnál is nagyobb fájdalom volt. Legalább is nekem. Sikerült fel szaggatnom teljesen azt a sebet a mi már fél év alatt valamennyire behegesedett. Hátra pillantottam Tomra, aki csak döbbenten nézett rám és levegőt is elfelejtett venni majd Davidre vándorolt a tekintetem, aki felváltva figyelte ugyan olyan döbbentettel az arcán Rose reakcióját és az enyémet. Hirtelen elszorult a torkom és éreztem, hogy nem kapok levegőt. A pánik teljesen körbe font. Belém ivódott, keze a nyakam köré tekeredtek és mellkasomra ült, hogy még biztosabban megfojtson. Egy határozott mozdulattal kitéptem magam Tom karjai közül és kicsaptam az ajtót. Nem szarakodtam a lifttel, hanem a lépcsőház felé vettem az irányt és rohantam lefelé a parkolóba majd bevágtam magam a kocsiba és indítottam, hogy minél messzebb mehessek innen el.  Nem érdekelt semmi csak el innen. Messze Davidtól és az intelmeitől, az egész rohadt szar kupactól, amibe tegnap ástam magam, de legfőképpen Rosetól aki akaratlanul feltépett minden sebet és az volt a legrosszabb, hogy nem tehetett róla. Rá kellett jönnöm, hogy hiába büntetem és hibáztatom, ezért nem tehet róla. Lefékeztem a tengerpart egy elhagyatott részén és leállítottam a kocsit. A pánik lassan alább hagyott és helyét átvette a fájdalom és könny formájában lassan megszabadultam a bennem tomboló vihartól.

3.rész(Részlet)

"....- TOOOOOM!!!- üvöltöttem, ahogy a torkomon kifért. Majd újra és újra, amit bátyám be nem rontott a szobába.

- Mia az isten? Tűz van vagy mi a fasz?- néz körbe ijedten majd rám néz és szinte azonnal hátra hőkölt valószínű, azért mert látta, hogy totál elszállt az agyam- Mi van?- kérdezte kicsit halkabban.

- Ezt nézd meg. - mutattam felé a telefonom. Tom lassan közeledett felém és a kezemben lévő kütyü felé mintha csak egy baromi veszélyes oroszlán lennék, aki bármikor kitör és lenyeli keresztbe.

- Ez mi a picsa?- nézett rám döbbenten.

- Az, aminek látszik!..."

2.rész "Döntés hirtelen felindulásból=hülyeség"

- Várjál már Bill! - kapta el a vállam a parkolóban

- Mi ez az egész? Ez csak egy csaj, aki baromira idegesítő az istenit nem szoktad magad felhúzni az ilyeneken ennyire.

- Cseszd meg Tom te hova a picsába teszed a szemed? – Förmedtem rá és leráztam vállamról a kezét, hogy beszálljak a kocsimba.

- Sehova se tettem. Ige hasonlít Mirára és akkor mi van?- Csapta be maga mögött az ajtót.

- Hasonlít? HASONLÍT??? Te most viccelsz velem?? Kiköpött mása. Az arca, ahogy jár, a szemei. Teljesen kikészít. Sebességbe raktam a kocsit és kilőttem vele a parkolóból.

- Jól van, és akkor mi van? Ő nem Mira és jó lenne, ha már túltennéd magad ezen az egészen, már több mint fél éve hogy szakítottatok.  Azóta elnyelte a föld. Visszaköltözött Hamburgba. Azóta már biztos összeszedett egy másik pasit. Nem ment, ez van, tovább kell lépni. Meddig akarsz még keseregni rajta?

Tudtam, hogy rohadtul igaza van, de iszonyatosan idegesített, ahogy a képembe vágja az igazságot.

- Na, ide figyelj, Kössünk egyezséget. –fujtattam- Te befogod a szád Mirával kapcsolatban, nem osztod az észt és akarsz helyettem gondolkodni, és nekem nem jár el a szám véletlenül Ria előtt, hogy majdnem kiestek a szemeid mikor Rose behajolt eléd.

- Nem, nem mered elmondani neki. - Gonoszul mosolyogva lestem, hogy változik, bátyám arca ijedtre- Tudod, hogy milyen, ha elő jön Riából a hisztis féltékeny picsa.

Tomra egy erősebb emlékroham tört és minimum vagy 10 évet öregedett a gondolatra hogy Ria hogy reagálna erre a hírre. Kicsit nyugodtabb lettem.. Tudtam, hogy paraszt dolog, de lelazított kicsit hogy szórakozhattam Tomon. Enyhe mosollyal a képemen hajtottam fel a kocsi feljáróra és egy laza gombnyomással becsuktam a távirányítóval a kaput majd egy másikkal a kocsit zártam be, hogy az ajtó felé vehessem az irányt. Bedugtam az zárba a kulcsot és elforgattam. Már lelki szemeim előtt a medence partján süttettem a seggem egy kis piával mikor hirtelen egy szőke hajzuhatag ugrott be a perifériámba hatalmas vigyorral üdvözölve, egy pillanatra a szar is belém fagyott majd eszméltem, hogy csak Ria az.

- Sziasztok! – üdvözölt kitörő örömmel.

- A picsába te lány halálra ijesztettél. - öleltem meg és lenyomtam neki két puszit, már a számon volt a kérdés, hogy mi a picsát keres itt mikor beugrott, hogy Tom adott neki pár hete kulcsot.

- Hol a fenében voltatok? Úgy volt, hogy ma itthon lesztek délelőtt el akartalak titeket rángatni, csavarogni kicsit.

- Bocs kicsim csak David berendelt minket reggel valami baszott fontos dolog miatt- forgatta szemeit Tom és adott egy csókot barátnőjének.

- Igen? Képzelem milyen rohadt fontos lehetett.

- Új, vagyis pót Managert kapunk még ő lelép. - Dobtam le a kulcsot az asztalra- és bemutatta a helyettes csajt.

- Csajt? –kúszott egy oktávval feljebb Ria hangja. Már mosolyogtam előre és megfordultam, de egy sokkal viccesebb látvány terült elém, mint amit elképzeltem és majdnem elnevettem magam, alig bírtam vissza tartani. Ria felhúzott szemöldökkel állt és várta, hogy folytassam miközben mögötte Tom kölyökkutya fejet vágott és mutogatott ezerrel, hogy kussoljak, mert megfolyt. Baromi röhejes jelenet volt.

- Ja, csak egy kis csúnyácska kiscsaj. Tudod alacsony nagyseggű, semmi melle és szemüveges. Mint valami kerti törpe. - hazudtam hót lazán miközben alig bírtam visszafogni a belőlem kikívánkozó röhögő görcsöt. Szinte hallottam a robajt, ahogy legördült a szikla Tom szívéről. Sokkal jön nekem a bratyó - gondoltam és elindultam a konyhába hogy összeöntsek valami kis frissítő laza piát. majd felhúztam az emeletre átvenni a fürdőgatyám. Elterpeszkedtem a napozóágyon és megpróbáltam kicsit relaxálni de valahogy baszottul nem jött össze. Behunytam a szemem és egyből Rose és Mira arca ugrott be és nem tudtam szabadulni a képektől. Egyre jobban idegesített ez az egész. Teljesen összezavart.  A nap hátralevő részét totálisan végig szenvedtem. Rohadtul nem találtam a helyem és nem tudta mit kezdeni magammal. A fotelon feküdtem éppen és az iphoneom nyomogattam mikor eszembe jutott, hogy ki segíthet rajtam. Tárcsáztam a számát és drága jó barátom hangját halottam alig két csörgés után és ahogy hallottam megint túl pörgött a fölös energiától.

- Szeva Bill! Mi a helyzet?

- Áhh ne is mond totál padló. Nem szánsz egy kis időt drága jó batárodra.

- Naná, viccelsz? Mi lesz a program? Shopping vagy lemegyünk a partra csöcsöket bámulni? Ja, nem azt Tommal szoktam.

- Parti Andy. Partit akarok, de valami über beutált.

- Akkor itt az embered. –nevetett fel- egy órád van össze kapni magad, mert ott vagyok taxival.

Szuper. nyomtam ki a telót és egyből betámadtam a fürdőt. Egy szál törölközőben sedertem a szobám felé mikor Tommal üköztem.

- Na, mi van hova ilyen sietősen? Nézett végig rajtam, furán.

- Bulizni megyünk Andel.  Nem jössz? - hadartam gyorsan és kikerültem.

- Na, végre egy kis életkedv. - szólt utánam- Azt hittem már besavanyodsz, nekem itt- nevetett fel mire csak bemutattam neki- Kösz, de nem megyek-, Vágott egy savanyú fejet- Ria itt van és szerintem lesz jobb programom is- váltott macsóra- aztán örülnék, ha pár strigulával térnél haza- csak megráztam a fejem, de nem fecséreltem időt arra, hogy a poénjait lecsapjam, de mind a ketten tudtuk, hogy ez az egyik dolog amiben baszottul különbözünk. Valahogy én nem voltam sosem híve az egy éjszakás kapcsolatoknak. Tom még Ria előtt rengeteg csajt levarrt. Igazából sosem értettem, hogy a francba tud érzelmek nélkül csak egyszerűen megdugni akárkit, ő azt mondta mindig, hogy ezek csak szükségletek, és hogy azok a csajok tudták, hogy mire vállalkoztak mikor felmentek vele szobára. Hát, ahogy elnéztem egyiket, másikat rohadtul nem erre számított, de hát a bátyám kitűnően tudta félrerakni az érzelmeit, amiért néha nagyon irigyeltem.  Felkaptam egy farmert egy kényelmes ezüstszínű bokszcipőt egy feliratos sötétkék felsőt és egy fekete bőrdzsekit. Egy pár nyaklánc, ékszerek séró belő egy utolsó pillantás a tükörbe és már csörög is a mobilom.

- Hol a tökömbe vagy ember?! Ketyeg a taxióra. –hallottam meg And türelmetlen hangját.

- Jól van, hűtsd le a pöcsöd. Mindjárt lent vagyok. Felkaptam és zsebre vágtam a másik telóm is majd kivágódtam szobámból. Csak intettem Toméknak, akik a konyhában tevékenykedtek és siettem is a taxiba.

- Szevasz tesa! – pacsiztam le Andyvel.

- Mi van Billy fiú? –ugratott mire vállba basztam, de csak nem hagyta abba az idétlen nyerítését- Mesélte Tom hogy nagyon a pöcsöd alatt vagy.

- Ne is mond. - fagyot le kicsit a mosoly az arcomról.

- Na, mesélj, gáz van?

- Hát, ha gáz nem is, de rendesen kiakadtam reggel.

 Mire odaértünk a klubhoz elmeséltem Andynek az egész szitut töviről hegyire. Hogy Rose lett a Managerünk és hogy kiköpött Mira és mennyire bassza ez a csőröm.

- Hát öregem ez a nem semmi. Ha te mondod, biztos hasonlítanak. –mosolyodott el, amitől a pumpa felment az agyamban.

- Te nem figyelsz?? Mi az, hogy hasonlítanak? Mintha a kiköpött mása lenne minimum. Majdnem szívrohamot kaptam mikor betoppant.

- Jól van nyugi- veregetett vállon. Azért vagyunk ma itt, hogy kicsit kikapcsoljon az agyad- nyitotta ki a taxi ajtaját mivel megérkeztünk a klub kevésbé forgalmas hátsó bejáratához. Előröl nem mehettünk, mert iszonyat sok kint állandóan a paparazzi és rohadtul nem voltam fotózkodós kedvemben. A sikátor sötét volt csak egy lámpa világított a bejárat mellett és alatta egy kétajtós szekrény kopasz hurkás tarkójú biztonsági őr állt. A főbejárat felől tompán hallani lehetett még az ott zajló felhajtás és őrület zaját, de elég messze voltunk tőle hogy ne vegyenek észre. Ahogy közelítettünk az őr nyitotta az ajtót és végig kísért minket tekintete, míg beléptünk majd csukódott mögöttünk az ajtó. Fel a lépcsőn és jobbra a 2. ajtó. Jól ismertem már a járást mivel ez volt a kedvenc buli helyünk és elég sokszor használtuk a hátsó bejáratot. Benyitottam és az előtér egyik sarkában lukadtunk ki Andyvel ahol a paparazzik nem látnak már be. A hely megint dugig volt, mint általában. Puccos kikent pénzes kurvákkal és kanjaikkal vagy éppen, egyedül mert a pénzeszsákok, akik kitartják, őket otthon küzdenek az életükért és intravénásan kapják az almapürét már. Éppenséggel találni itt énekest, zenészt, filmsztárt, vagy celebeket, és akadnak még itt kis pénzes beképzelt köcsögök is, akiket anyuci, apuci pénzel. Ez a buli hely volt az ahol a felső tízezer kiengedte a gőzt. Jó pár hírességet kaptak már itt lencsevére hulla részegen vagy betépve a kocsi felé támolyogni miközben a biztonságiak próbálják menteni a menthetőt. Mindenesetre ettől függetlenül baromira szoktam élvezni ezeket a partikat, mert ami itt történik az általában itt is marad a négy fal között. Nem mintha nekem szükségem lett volna valaha is arra, hogy akármelyik tettem itt maradjon leszámítva azt a pár alkalmat mikor Tommal meg a haverokkal totál szétcsúszva másztunk ki a hátsó bejáraton, amit mellesleg rajtunk kívül nem olyan sokan használnak. Tomnak már több titka van ezek között a falak között, jó pár numeráját varrta már itt le. Ahogy beljebb léptünk meghallottuk azt a zene kavalkádot, ami a helyiségekből áradt. 3 szintes buli hely volt ez minimum 6 különböző teremmel ahol más és más műfaj és stílus fogad.

- Na, laza disco, tingli tangli zene vagy egy kis dubstep-electro, hip hop, pop?- tette fel a kérdést And mellettem miközben a csajokat stírölte szemérmetlenül. Az egyiket le is tapizta, ahogy elsétált előtte, de az ahelyett, hogy lepofozta volna hátra fordult és kajánul vigyorgott csávója oldalán, aki nem nagyon vette fel, hogy mi történt az előbb. - Huu haver imádom ezt a helyet. Csorgatta a nyálát.

- Meghiszem azt- forgattam a szemem és elindultam az egyik irányba- szerintem kezdjünk egy laza kis discoval. Alapozásnak tökéletes- vigyorogtam és megcéloztam a lépcsőt, hogy az első emelet egyik ajtaja mögött eltűnjek nyomomba legjobb barátommal. A hely dugig volt. Jó sokan riszáltak a táncparketten piával a kezükben és jó pár ember nem volt már szomjas, ahogy elnéztem őket. A terem szélét bokszok foglalták el és szemben volt egy bár. Elöl mentem és törtem az utat magunknak. Elhaladtam egy nagyon részeg jókedvű brigád, majd egy másik bokszban ülő másik totál szétcsapott csapott brigád mellett, ahol két ismerőst véltem felfedezni. Átnyúltam az asztalon és kezet fogott az egyik velem majd vállon veregette a mellette ülő másik ismerős fazont, akivel lepacsiztam miután hajlandó volt kiszállni a csaja szájából és kezeivel a ruhája alól. Mámorosan rám vigyorgott és ott folytatta a műveletet ahol abba hagyta, de az a gyér fény, ami bent volt is bőven elég volt ahhoz, hogy lássam akkorák a pupillái a gyereknek, mint a ház. Még egyszer végig néztem a bandán és törtem tovább az utat. Egyből levágódtam az egyik szabad székre And pedig mellém mikor oda értünk.

- Egy dupla martinit, jó szárazon oliva nélkül. – mutattam a pultos srácnak- Te?- néztem rá barátomra, aki csak bólogatott és mutatta, hogy neki is jó lesz. Míg vártuk a piát megfordultunk hátunkat a pultnak támasztva és a ritmusra csípőjüket tekerő csajokat stíröltük.  Eléggé jó volt most a felhozatal, ahogy elnéztem.

- Na, most mondja valaki hogy buzi vagy- vágott nevetve oldalba And. Majd kiesik, a szemed úgy bámulod azt a csini vöröset. Hoppá azt hiszem kiszúrt magának. - fagyott le a vigyor az arcáról, de igazából nem értettem miért. Hisz tudta, hogy szeretem legeltetni a szemem és be tudj indítani a fantáziám rendesen némelyik csaj, hiszen én is csak pasiból vagyok, de én valahogy megmaradok a jó kisfiú szerepben és élek a mondással hogy mindent a szemnek, de semmit a kéznek, főleg nem a faroknak. Hiába guvadt ki néha a szemem valahogy nem tudnám egyiket sem úgy kihasználni, mint Tom.

Már jó pár körön túl voltuk és kezdtem jól érezni magam és éreztem, hogy lazulok, nem tudom hányadik piáért nyúltam hátra, - amit idő közben kitettek- mikor visszafordultam, tekintetem össze akadt azzal a lánnyal, akit eddig bámultam. Kacérul elmosolyodott és elindult felém.

- Bazd meg. Bazd meg Bill ez ide jön. –sipákolt mellettem And- a rohadt életbe, ha nem varrod, le letagadom, hogy ismerlek.

- A picsába is fogd már be a szád. Ha gondolod, felhívhatom Tomot habár tőle se várj túl, sokat, mert ha félre lép Ria tuti letépi a golyóit. - a gondolatra egyszerre kapott el minket a röhögő görcs és köptük majdnem a földre a méreg drága martininket.

- Helló- állt meg előttem a leányzó és száz wattos mosolyt eresztett meg felém- a nevem Nitta- csavargatta a haját. Egy fekete flitteres pánt nélküli feszülős mini volt, rajta ami kidobta telt idomait és egy éj fekete Luis Vuittion platformban ácsorgott előttem. Hát középig érő fél göndör haja lágyan omlott hátára és szép arcát nem rejtette egy kiló vakolat alá. Egy pillanatig csak álltam és hót lazán méregettem majd And krákogására kapcsoltam, hogy valamit kéne reagálni.

- Én meg Bill. Egy italt?- intettem a mellettem ülő székre, ami idő közben üres lett. Bólogatott, hogy elfogadja és lehuppant kecsesen mellém. Szemem sarkából láttam, hogy Andnak a nyála csorog konkrétan, mint a kutyának mikor elhúzzák a csontot az orra előtt, de nem „siratta” tovább a csajt, mert szemei egyből végig pásztázták a termet, hogy egy másikat keressen.

- Mit kérsz?- fordultam a lány felé.

- Dupla martinit, szárazon. - hmm, jó választás, gondoltam magamban és intettem a pultos srácnak hogy hozza.

Nitta aranyos lánynak tűnt, kicsit butuskának látszott. Ha józan lennék tuti, hogy nem állnék szóba vele, de pont szartam rá hogy mennyi az IQ-ja jelen állapotomban. And nem sokra rá eltűnt a táncparketten egy szőke bögyös csaj társaságában szóval Nittával iszogattam tovább, aki aranyosan csicsergett és hiába éreztem, hogy kezd fejbe vágni a pia még volt bennem annyi ítélő képesség, hogy levágjam nyomul, mint az állat. Igazából baromira nem fogtam a lényegét már annak, hogy mit hord össze vissza, mert a hangos zene meg a pia hatására a felét nem értettem már annak, amit magyaráz, de furcsa mód nem hatott meg hogy nem figyelek rá, ami máskor iszonyatosan zavarna. Tom ugrott be hirtelen hogy az ilyen csajokat sec perc ledumálja a lábáról és 2 percen belül már valamelyik mosdóban tömné Nittát is, ha itt lenne. Két mondat között mikor bele kortyolt az italába és nem kellett rá „figyelnem” ellestem a táncoló tömeg felé, hogy le csekkoljam merre van And de helyette egy másik nem várt arcot láttam, meg aki miután észrevett mosolyogva indult meg felénk.

- Te meg mit keresel itt Tom?- pacsiztam le vele mikor odaért hozzánk.

- Gondoltam beugrok. Ria ápolgatja egyik barátnője lelki világát, aki most hívta fel az éjszaka közepén az, meg persze hogy rohant hozzá még azt is leszarta, hogy éppen a téma közepén tartottunk eskü sosem fogom megérteni a csajokat, forgatta a szemeit. Oh, csak nem zavarok?- vigyorgott, mint a tejbe tök és megveregette a vállamat.

- Hülye fasz. –hurrogtam le és valahogy nem akartam tudni mire gondol, de sejtettem.

- Nem zavartál meg semmiben még. –mosolygott rám Nitta majd Tomra kacsintott.

- Hoppá, azt hiszem, inkább megkeresem Andreast.

- Szerintem hagyd kb. 2 perce tűnt el egy szőke társaságában a látószögemből.

- A picsába- csapott a pultra Tom és intett a pultosnak hogy hozzon neki valami erőset majd még vagy hármat lehúzott egy szempillantás alatt.

-  A faszomat megyek vadászni, indult mega tömeg felé és igazából lehet, hogy jobb lett volna, ha lebeszélem róla, de abban a pillanatban baszottul leszartam, hogy Tom mit csinál, és valahogy kezdtem érezi, hogy lazábbra engedem a gyeplőt és át megyek, egy ilyen minden mindegy érzésbe ahol általában abba hagyom a piálást, de most valahogy úgy éreztem, hogy nekem több kell. Kikértem még egy pár kör martinit nekem és Nittának, aki szemlátomást nagyon is élvezte a társaságom, és ahogy nőttek a Martini körök számai úgy élveztem egyre jobban a lány tárasságát, és nőttek vele egyenesen arányosan a hiányzó emlékkockák darabjai is. Rohadtul nem érdekelt, hogy olyan szinten taccsra iszom e magam, mint eddig még sosem és életemben először az sem érdemelt, hogy a külvilág mit gondol vagy lát belőlem csak szimplán el akartam szakadni a valóságtól, ki akartam teljesen kapcsolni az agyam, ami küzdött az alkohol, bénító ereje ellen, de isten tudj hányadik kör után feladta a küzdelmet.